Miért épp az anyák a legnagyobb ellenségek?

Olvastam valami olyasmit, hogy ez ilyen tudattalan önvédelem. Általánosságban igaz, hogy az emberek egy rakat családi transzgenerációs fost cipelnek magukkal, és úgy igazán senki nem lehet biztos benne, hogy amit most a pár éves gyerekével legjobb tudása szerint csinál, az hosszútávon is jó lesz e, de mivel a többség jót akar és hormonálisan meg mentálisan egy érzékeny időszakban van, ezért akarva akaratlanul próbálja a saját dolgait "legjobbként" feltüntetni, ezzel is biztosítva önmagát, hogy ő jól csinálja. Tehát ez mindig önmagukról szól, saját belső félelmükről, mert ha azt látják, hogy más máshogy csinálja, és urambocsá az is teljesen jól működik, akkor "mivan ha mégis én csinálom rosszul?".

És a normális anyák védelmében felszólalva, mint egy szintén sose alvós, többemberes gyerek anyukája: engem pl 2 új anya-társ segített át ezen az okádék időszakon. Pont azért, mert együttérzőek voltak, tudták milyen, és nem ítélkeztek, hogy biztos azért mert én valamit rosszul csinálok, csak mondták, hogy uh kitartást, amikor arra volt szükség, meg elpoénkodtuk a nyomorunkat, amikor kínunkban már nem tudtunk mit kezdeni az egésszel. Tehát igen, vannak a szupertúlkompenzálós, "én 16 gyerek mellett diplomáztam, gondoztam 6 hektár földet, dolgoztam irodában, vezettem háztartást, és még romantikusan leszoptam a férjemet szexi ruhában minden este, miután főztem IS" típusú szerencsétlenek, meg egy rakás hétköznapi nő, akinek ha azt mondod, hogy ember, annyira jó lenne végre egyedül sza.rni, akkor csak röhög, hogy NEKEM IS. Ilyenekből is van bőven, hidd el, csak ez egy érzékeny időszak, amikor könnyű egyedül érezni magad.

Az internettel az egy hatalmas nagy baj, hogy bizony mindenki IS véleményt formál és hallatja a hangját. Gyerektémától függetlenül is néha a kerületi fb-csoportot olvasgatva is kiszaladnék a világból inkább, olyan véleményeket látok leírva. Az emberek zöme bizony agyatlan, rosszindulatú, ítélkező, azt hiszi, hogy márpedig ő mindenkinél mindent jobban tud. Elenyésző az az üdítő kivétel, aki nem így áll hozzá. És ez az elenyésző kisebbség bizony nem is olyan hangos. Szóval az ilyen-olyan anyukás csoportokban véleményeket leginkább az ilyen agyatlan, rosszindulatú emberektől fogsz hallani. Akár itt gyakorin is, akár fb-n, akár más fórumon vagy oldalon. Nagyon, de nagyonnagyon meg kell válogatni, hogy mik azok a körök, amik számodra támogató, segítő véleményt formálnak, amiből inkább töltekedni tudsz és gazdagabb leszel tőle, nem csak a hited veszted el miattuk a világban.

Egyébként az anyukák (én is, nyilván, csak nekem van annyi IQ-m, hogy érezzem a valóságot is magam körül :D ) zömében tényleg szeretik azt hinni, hogy a gyerekük minden -jó- képessége az ő érdemük. A rossz dolgok meg természetesen veleszületett meg életkori meg mittudoménmi eredetűek, de bármi jó, az csakis az anya érdeme. Hamar kezdődött el a mozgásfejlődés? Naná, hogy azért, mert ő olyan szuperül csinált valamit! Ügyes a kirakózásban? Természetesen azért, mert olyan sokat foglalkozott vele. Jól alszik? Nyilvánvalóan azért, mert tökéletes altatási módszert és rutint választott. Véletlenül sincs ebben szerepe a gyerek temperamentumának, veleszületett készségeinek, semminek, kizárólag anyáé a taps. Na és ha ez a kiindulópont, akkor nyilvánvalóan akinél ez nem így működik, ott bizony anyuka rontott el valamit. Hiszen ha nála bevált, másnál miért nem? Nyilván a szülői kompetencia hiánya miatt, mi másért? Semmiképpen sem azért, mert a gyerek más. Á, az nem lehet :D

Szóval ne vedd magadra igazából. Szelektálj, és próbáld meg nem észrevenni ezeket az okoskodásokat.

(igen, én is érzem, hogy okoskodás a véleményem, ez van :D Próbáltam támogató lenni, bocs)