Jön a második baba, és nagyon kétségbe vagyok esve. Ez normális?

Még nagyon az elején vagyok, orvosnál sem voltam, de úgy néz ki jön a baba, és egyrészt örülök neki (bár nem volt tervezett), másrészt teljesen kétségbe vagyok esve mi lesz velünk.

A kisfiam lassan 2 éves, ősszel ment volna bölcsibe, én pedig vissza dolgozni. 1-2 év múlva terveztünk kistesót. Így minden borul. Teljesen be vagyok fordulva mostanában az itthonlétben, az első évet jól viseltem, de az utóbbi időben nagyon érzem hogy sok már nekem az ingerszegény környezet. A férjem sokat dolgozik (de nagyon jó apuka, a gyerekkel sokat foglalkozik), nem sok szabadidőm van, de ha van, akkor se tudok mit csinálni helyben (semmi nincs ebben a "városban"). A barátnőim az utóbbi időben teljesen elmaradtak mellőlem, a család messze él, senkihez nem tudok szólni egész nap.

A kisfiamat így nem fogják bevenni a bölcsibe, pedig neki is nagyon kellene a gyerektársaság, egész nap itthon, a kertben vagy az üres játszótéren vagyunk.

Nagyon magányosnak érzem magam, nem tudom mi lesz velem 2 kisgyerekkel. Nem is a technikai résztől félek, hanem a lelki résztől, nem akarok depressziós anyukájuk lenni, nem ezt érdemelnék.

Nem tudom mit várok, talán csak azt hogy más is érzett így, nem vagyok ezzel egyedül. Ha van ötletetek hogy lehet ebből kimászni, annak is örülnék.