Ki tudná megmagyarázni miért vágyunk sok átalvatlan éjszakára, egy szembepisilős bőgő masinára?

Mert te egy igazi anya vagy. Remélem mostmár minél előbb a szó minden értelmében az is leszel.

A gyerek a legnagyobb csoda, amit az ember "létrehozhat". 2éves a kisfiam de még mindig minden mozdulatán, szaván, tettén gyönyörködöm. Elkap a meghatottság ha látom milyen ügyes, vagy éppen milyen kis ügyetlen volt.

Én már a másodikra vágyom, nekünk sem akar egyenlőre sikerülni. Sajnos a nyáron volt egy vetélésem, azóta pedig nem jött össze. Én is megsiratok minden mensit,de nagyon remélem az utolsó volt!

Kitartás, egy ilyen nőnek biztosan lesz, mert lennie kell saját babának!

szia,

Nyugi, próbálj meg nem ezen görcsölni!

Én több mint 10 évet vártam a tündérkémre, és most hipp-hopp jön a tesó is.

És Ő nem bőgőmasina..:D:D:D...nem mindenki kap bőgőmasinát ajándékba..:D::D

És csodálatos látni ahogy nőnek, okosodnak, tanulnak, elkezdenek beszélni..és megnevettetnek akkor is amikor a falba tudnál rúgni mérgedben.

Engem minden nap elbűvöl az intelligenciája, pedig még csak 17 hónapos.

Nyugi, lesz még az életedben ilyen kis csoda, csak ne akard görcsösen.

Szorítok..

Mert a maga "hátrányaival" együtt ez a hivatásunk. Ott csörgedezik az ereinkben. És - bár nehéz sokaknak eljutni a célig - olyan cél ez, amiért bármire képesek vagyunk.

Ha mesélhetek egy kicsit... Mi össze-vissza ciklussal 1 évet vártunk a babára. Mindig itt voltam az oldalon, de próbáltam az aranyközéputat képviselni: hőmérő, ovuteszt nuku. Figyeltem a peteérés testi jeleit, és törekedtünk 2-3 naponta szexelni. Ez egyébként is ment volna. A babához pedig elég. Költöttem tesztekre, halvány csíkok, szellemcsíkok, baba sehol, mensi sehol, hormonzavar, csíkos has, 4 hónapig tartó orvoskeresés, aki végülis semmit nem csinált azon kívül, hogy a páromat elküldte spermavizsgálatra, bár a jó eredmény nagy önbizalmat adott, - már csak én vagyok selejt, ő nem...

Aztán sok kimaradó mensi után, fogadalmak után, hogy én soha többé az életben hormonális fogamzásgátlással nem védekezem, sok sírás, napló, ima, vágyakozás után, az orvos bíztatott, képes vagyok rá. Több, mint 10 éve, hogy először megjött, persze, hogy képes vagyok rá, egyszer én is anya leszek!

Na, jó, kéne egy kicsit lazítani, jött a Karácsony. Sütés-főzés, takarítás, közben rengeteg torna, hogy a rég nem látott családtagok fittnek lássanak és csininek. :)

Szex hébe-hóba, amikor maradt erőm a mézeskalácsok után... Peteérés jelei? Gondoltam, nem is volt. Se szurka, se nyálka, semmi. Nem baj, majd jövőre, a páratlan évek úgyis mindig jobbak. :)

Erre januárban 2 heti cicifájás után, -akkor kezdett leesni, hogy nekem így még nem is fájt..., pozitívat teszteltem.

Sokat vártunk rá, így higgadtan örültünk. 2 hét után hasi UH-on petezsák látszódik. Beleszerettem az én kis "zsákomba".

Rá 8 napra, mintha folyás lenne, megnézem, mi az, - kiderült, vérzek. :(

Az ambulancián kedves volt a doki, bíztatott, gyógyszert is kaptam, az UH-on 1 hét után szintén csak petezsák, - üresen. Sok-sok könny... Most is... Hátha, csak hasi UH-on nem látszik! De hüvelyi nincs a kórházban, mást nem tehetek, mint várok.

Most várunk a csodára, reméljük, hogy él és fejlődik. A vérzés elállt, a petezsák a pocakomban van! Ez bíztat most, és a gyermekem, akivel decemberben álmodtam: pozitív tesztet láttam, és rá volt írva, hogy kislány!

Szorítok Neked is! Feladni sosem szabad! De a férjet önzetlenül szeretni kell, és ha együtt vagytok, csak rá szabad gondolni!!!

Üdv, és bocsánat, hogy ilyen hosszú voltam...

Az utolsó válaszolónak üzenem,hogy könnyeket csalt a szemembe.

Tiszta szívből kívánom nektek,hogy minnél előbb egy édes,egészséges kisbabának legyetek a boldog anyukái.