Önzőség szerintetek szándékosan ezt tenni?
Szóval én egyedül nevelem a kisgyermekemet. Az apja elhagyott a kicsi pát hetes korában. Mára már jól vagyok, de érzem, sőt inkább tudom, hogy nekem nem kell pár többet.úgy érzem, úgysem tudnék egy normális férfit találni,szerintem én csak a "barmokhoz" vonzódom...
Végre érzem, hogy jó egyedülállónak lenni, nem vagyok elveszve és úgy jó az életem ahogy van.
De vajon nem önzőség ez a gyermekemmel szemben? Neki nem lenne joga egy apaképhez?
Jelentkező lenne, de én elzárkózom, nem csinálom végig még egyszer azt a kínszenvedést, amit a gyermekem apjával.
Én nem fogok egy férfi miatt még egyszer összetörni
Nem önzőség, mert a gyereknek az a férfi úgysem az édesapja, nem is viselkedne vele úgy. Egyébként ne add fel, most így érzel, de később még változhat.
Attól, hogy randizol valakivel, nem kell egyből halálosan komolyan is venni, de a szórakozás mindenkinek kell.
Én boldog házasságban élek, de gondolkodtam már rajta, hogyha esetleg elválnék, akkor mi lenne. Gyerek van, anyagilag elvagyok, minek még egy férj? De azért szexpartner az kéne, arról nem mondanék le, az tuti.
Igen ebben igazatok van, inkább a férfiminta a fontos, nem jól fogalmaztam. Az apja egyelőre jön hozzá, de még nagyon kicsi, hogy később jön-e majd hozzá, az majd kiderül. Ahogy én ismerem, ezek a látogatások egy idő után el fognak maradni. Bár az ő életfelfogását, felelősségérzetét stb. jobb is ha nem tekinti mintának.
Talán ez így jobb is neki, mert nem fog emlékezni sem arra, mikor még együtt voltam az apjával. Neki ez így lesz természetes...bár ki tudja, majd meglátjuk. Köszönöm a hozzászólásokat, várom a többit is!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!