Milyenné nevelitek a gyereketeket?

Engem tipikusan jónak és szófogadónak neveltek anyukámék, mondjuk ez a két kisebb tesómnál nem jött be :D

Mégis be tudtam illeszkedni mind az általánosban, mind a középsuliban és később a fősulin is. Mindenhol voltak/vannak barátaim sehonnan sem közösítettek ki, sőt még keresték is a társaságom. Mindenkit meg tudok hallgatni, kikérik a tanácsomat de ha úgy van, akkor nagyokat tudunk nevetni, mert viccelődni szeretek a legjobban :D

Erkölcsös vagyok de határozott is egyben, ha munkáról van szó. Magánéletben viszont megmaradtam olyannak amilyennek neveltek. És mindkét téren nagyon sikeresnek mondható az életem :)

Hidd el, ha kedves, erkölcsös, jóindulatú embert nevelsz belőle akkor csak jót teszel. Lehet, hogy az "ilyeneknek" kevesebb haverjuk lesz, kevesebb buliba lesz meghívása, de neki lesznek IGAZI barátai. Akikre bizton számíthat a bajban. Lehet attól még talpraesett és életrevaló, hogy nem egy erőszakos, mindenkin átgázoló ember.

Én mindenképpen igazi értékekre tanítva fogom nevelni a gyerekemet.

Akinek még nincs gyereke, úgy képzeli, hogy majd "olyanná neveli, amilyenné akarja.

Egyrészről, a gyerekek önálló személyiségek, sok tulajdonságuk belülről fakad (erre az jön rá igazán, akinek sok gyereke van, hogy nagyjából azonos "alomból" is teljesen másfajta emberkék cseperednek)

Másrészről a nevelés nagyobbik százaléka nem a tudatos, hanem az ösztönös szekcióból jön.

Ha Te magad nem vagy agresszív, akkor képtelen vagy a gyerekedet "agresszívvé nevelni", még ha tegyük fel el is határozod ezt. (Függetlenül attól, hogy ezt most jó vagy rossz dolognak tartjuk.)

A gyerekek a legtöbb dolgot ösztönös utánzással sajátítják el, de a viselkedési formákat mindenképpen.

Amúgy én magam nagyon sokat foglalkoztam/zom a szülői mintákkal, mert nekem sem volt fényes gyerekkorom, és bár elhatároztam, hogy anyám neveléséből minimum 80%-ot elutasítok és másképp szeretnék csinálni, nap mint nap észreveszem, hogy az első zsigeri megnyilvánulásom a gyerekeim felé olyan, mint az övé volt. Sok munka és odafigyelés kell ahhoz, hogy valamin változtatni tudjak, és mivel én hívő vagyok, úgy érzem, Isten kegyelme az, hogy ahogy én is más ember vagyok, mint anyám, úgy az én gyerekeimnek is lesz lehetőségük változni, és kigyógyulni az én általam okozott sebekből/hibákból.

Szóval küzdelmes, de nem lehetetlen, és ami a legfontosabb, senki sem tökéletes, sem szülőnek, sem gyereknek, és nem is szabad erre törekedni, hanem a hibáinkat elfogadva kell a legjobbat kihozni, ami belefér.

Hajrá! :o)

Engem is kedvesnek, szofogadonak neveltek annak idejen. Visszahuzodo termeszet vagyok, kerulom a konfliktusokat stb. De engem nem kozositett ki mindenki. Rengeteg baratom van es kolegam akikkel joban vagyok. Van 2 legjobb baratnom akivel mar tobb mint 25 eves a baratsag. Nem kozosit ki mindenki csak meg kell talani azokat az embereket akik elfogadnak teged ezekkel a tulajdonsagokkal. Akik szinten jol neveltek, kedvesek es megertoek azok nem kozositenek ki teged sem csak azok akik megvetik azt, hogy mas vagy mint ok. Az igaz baratok olyannak szeretnek amilyen vagy. Akik meg nagyon masak es nem ertekelik ezeket a tulajdonsagaidat azokat hagyni kell. Nem kell foglalkozni veluk. Barhogyan neveled a gyereked mindig lesz olyan mint o es mindig lesznek olyanok akik kikozositik. A nvelesre van egy nagyon szep idezet:

"Keserédes a szülők élete. Kezdetben teljesen elkötelezzük magunkat egy apró, tehetetlen emberi lénynek. Az évek során aggódunk, tervezünk, vigasztalunk és próbáljuk őket megérteni. Minden szeretetünket, munkánkat, tudásunkat és tapasztalatunkat nekik adjuk, hogy egy napon legyen eleg batorsaguk elhagyni minket". Szoval add at neki amit tudsz, vedjed, szeresd ot de biztositsd az onallosagat, hogy ne legyen kesobb elveszett ember. Ennel tobbet nem tehetsz, a tobbi ugyis az o szemelyisegen mulik.