Menyit foglalkozik a családba az apuka a gyerekkel?

Sajnos nálunk csak ilyen van...vagy olyan,hogy dühöng,mert hisztizik a lányunk..

így inkább jobb ha nem is foglalkozik vele...minthogy ordítson :(

2.5 éves kislány anyuja

Születésétől fogva nagyon sokat. :) Fürdeti a mai napig-pelenkázta és etette szó nélkül. Aztán ahogy nőtt a kislány haja imádja fésülgetni is neki.

Most már ovis a kis hercegnő, és mivel én korán megyek-későn jövök a munkából. Így apuka rendezi-viszi reggel, és heti háromszor hozza el az oviból. Heti kétszer én is el tudok menni érte, de ez sokba került "kiharcolni" a munkáltatónál.

Este fekteti, és heti 4 alkalommal Ő olvas neki mesét.

Hétvégén pedig hármasban csinálunk programot. Játszunk sétálunk társasozunk stb.

Szerencsém van, pedig a férjem is sokat dolgozik. :)

Szerencsém van, mert bár látástól mikulásig dolgozik, a szabadideje csak a családé. Rengeteget játszik a fiával (2 éves), ilyenkor nem is tudom, melyikük a nagyobb gyerek. nekem is segít, ahol tud, pedig már néha én mondom neki, hogy pihenjen is kicsit. Volt már rá példa, hogy mikor éjszaka jött haza a munkából, másnap a fiunk korán ébredt. Gondoltam kedves leszek, hagyom aludni férjuramat. Megreggeliztünk, felöltöztünk, indultunk a piacra, mert a fiam annyira imádja az apját, hogy nem hagyott volna neki békét. Mikor indultunk volna, férjem akkor ébredt. Még valamiért be kellett szaladnom a szobába, mire visszaértem, már felöltözve ott topogott, hogy ő is jön velünk, mert nem ül itthon egyedül, mikor együtt is lehetünk. Persze neki is van olyan, hogy teljesen kiégetik az agyát, ilyenkor hálás érte, ha , mikor délelőttös, megvárjuk, együtt kávézunk, megölelgeti a lurkót, aztán levonulok a fiúval kettesben a játszótérre, hogy apuka is szusszanhasson egy keveset.

Mindenképpen pároddal kell megbeszélned ezt a helyzetet, mert így leírva, ez nem normális állapot. Üljetek le, és kerek-perec mondja el ő is, hogyan látja a dolgokat, aztán meg te is, szerinted hogyan lenne jó. Ezt csak együtt tudjátok megoldani.

Ebben a dologban nekem is mázlim van, a férjem minta apuka! Sajna elég sokáig dolgozik, de ha itthon van, akkor folyamatosan játszik a gyerekekkel. És nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem teljes odaadással, szerepjátékozik, hancúrozik, bolondozik. Nem csoda, hogy jobban szeretik a gyerekek, mint engem (én vagyok a zord anya, aki rájuk szól, aki "soha nem ér rá játszani").

Múltkor egy néni a játszóházban látta ahogy apa-fia játszanak és azt mondta nekem: "én is ilyen apukát szeretnék az unokáimnak"...