Régebben kiverte a biztosítékot ezen a fórumon egy gyereknevelős blog, mi a címe?

közben én is bőszen gugliztam és megtaláltam!!:-)))

ez az anyuka verziója, alul magyarul:

[link]

apukáé, alul szintén:

[link]

Mi langyos ivóvízzel öblítettük le a méhlepényt mielőtt a nem túl mély tálba raktuk. A tartósítására finomra őrölt konyhasó, zsálya, rozmaring és levendula keverékét használtuk, amivel szükség szerint többször egymás után hintettük be a méhlepényt és gyakran öntögettük le a vért, ami a tál alján összegyűlt. Utólag visszatekintve rá, érdemes talán várni egy kis ideig a méhlepény fűszerezésével, hogy ezáltal is biztosítottabb legyen minden olyasmi átvételének a zavartalansága, amire a babának szüksége van belőle. A szervet mi egy tüllszerű külső pelenkával takartuk le, amit többszörösen összehajtogattunk, hogy megakadályozzuk rovarok alá kerülését. Végül az ötödik napon – hogy használatba vegyük az egyetlen célszerszámot, ami egyben az egyetlen befektetésünk is volt a szülésbe – elcsíptem a girbegurba és merev, sötét barna és fekete színű köldökzsinórt a sebészollóval, de körömcsipesszel is megtehettem volna. A kis csonk néhány nappal később vált le Csermely köldökéről és amit hátrahagyott, abból egy szép, mosolygós befelé álló köldök lett. Az addigra meglehetősen kellemetlen szagú méhlepényt a komposzthalmunkra helyeztem, hogy három év múlva Csermely újra élvezhesse a táplálását az azon nőtt tápláló zöldségek által. Nagy becsben tartjuk ennek a természettel és korábbi önmagunkkal való kötődésnek a képzetét, melyben az időbeli áramlások összefonódnak az anyag áramlásokkal, hogy együtt egy csodálatos, örök harmóniát hozzanak létre.