Olyan egyedülálló szülők véleményét szeretném kérni, akik már találtak párt maguknak. Én már 2 éve vagyok egyedül és borzasztoan hianyzik egy társ, de fogalmam sincs hogy kezdjek hozzá?

Ismerkedj a munkahelyeden. Talán könnyebb lenne ha egyedül álló apa lenne.

"a gyerek mintha villámhárítóként hatna a férfiakra. "

Őszintén te kivel ismerkednél szívesen akinek van gyerek vagy akinek nincs?

Te is valahogyan egyedülálló anyuka lettél, van ilyen apukában is :)

Nem lehet egy-egy estére rábízni valakire a kicsit?

Én is voltam ilyen helyzetben. Öt évig neveltem egyedül a fiamat, már többször úgy voltam vele, hogy "á, nekem mindegy, ez már úgysem fog változni". De az is igaz, hogy nekem az az első 2-3 év, amit társ nélkül töltöttem, nagyon kellett, hogy fel tudjam dolgozni a korábban történteket. Ha akkor találkoztam volna a mostani párommal, valószínűleg nagyon eltoltam volna a dolgokat, mert lelkileg még nem voltam kész egy új kapcsolatra, annyi negatív emléket hagyott maga után a fiam apja.

Annyiban szerencsés voltam, hogy azért olykor esténként el tudtam járni otthonról, mert a szüleim közel laknak, anyukám vigyázott a fiamra, pici kora óta imád nála lenni. De az nekem is elképzelhetetlen volt, hogy majd én úgy fogok rendszeresen randizni, hogy anyunál van a gyerek, mert az oké, hogy havonta 1-2 estét nála van, de ennél gyakrabban nem akartam rásózni, elvégre anyu is dolgozik még, neki is kell pihenni, fiatalos is, járna ő is a barátnőivel, most, hogy már a gyerekei felnőttek, szóval nem lett volna pofám minden szabadidejét beosztani magamnak, így is sokszor kellett segítenie, ha nekem volt valami fontos dolgom, plusz még ugye néha-néha a szórakozás is.

Meg eleve az ismerkedés is gond volt, mert nem is igazán találkoztam korban hozzám illő férfiakkal, legfeljebb olyanokkal, akik már komoly kapcsolatban voltak, vagy a legfinomabb jelző a degenerált lett volna rájuk :D

Mondjuk én nem éltem meg olyan rémségesnek az egyedülállóságot, mi voltaképpen nagyon jól elvoltunk ketten a gyerekkel :)

De azért egy idő után már tényleg úgy éreztem, hogy ideje lenne ismerkedni, társat találni.

Nem tudom, végül is mi változott, amikor a párommal összejöttünk, talán csak piszok nagy mázlim volt, fene tudja. Neten ismerkedtünk meg, az első randinkon egy barátnőm vigyázott a fiamra. A második randinkon apukám vállalta be a csemetét, aztán utána már nem is volt több ilyen ismerkedős randink, onnantól kezdve mi együtt voltunk :) Persze az elején még nem nagyon tereltem össze kettejüket, de nem is rejtegettem a páromat a gyerek elől, mert amúgy is megszokta, hogy hozzánk mindig jön valaki, vagy mindig találkozunk valakivel, a barátnőim, baráti társaság mindig elég intenzíven jelen volt nálunk, neki ez sem volt más. Igaz, eleinte a párom főleg este jött, a fiam lefeküdt aludni, mi meg kettesben lehettünk. Jó, hát nagyon kimozdulni nem tudtunk ketten, de így is szuper volt :) Aztán hamar kiderült, hogy mindketten komolyan gondoljuk ezt a kapcsolatot, úgyhogy a párom végül is egészen hamar része lett a családnak, de ehhez kellett az ő hozzáállása is, hogy neki egyáltalán nem volt gond, vagy zavaró tényező a gyerek.

Különben nekem is megfordult a fejemben, hogy aki az én korosztályomban egyedülálló, azzal valami biztos nincs rendben, de azért ez sem igaz. Mondjuk mi a húszas éveink közepén járunk, de szerintem a harmincas férfiakra is épp úgy igaz lehet, hogy mit tudom én, volt komoly kapcsolata, de nem úgy sikerült végül, és per pillanat épp egyedülálló, ez nem jelenti azt, hogy valami ne stimmelne vele. A párommal is csak annyi "nem volt rendben", hogy egy több éves kapcsolat után volt (mondjuk annak már hónapokkal korábban vége lett, mint hogy mi megismerkedtünk volna), nem volt neki sürgős azonnal új kapcsolatba kerülni, na meg a másik az, hogy bár szereti előadni magáról, hogy ő milyen vagány, de azért nem az a nagy csajozós :D Viszont kedves, vicces, művelt, és iszonyú jól lehet vele beszélgetni, ez már az első randinkon feltűnt :)

Szóval szerintem ne aggódj, neked is sikerülni fog, csak meg kell találni a módját, na meg össze kell találkozni a neked/nektek való férfival, de ehhez persze idő kell.