A gyerek érdekében a nyitott kapcsolat mellett döntöttünk. Élt valamelyikőtök így? Beválhat?

Azt gondolom én is, hogy a gyerek érdekében nem szabad együtt maradni. Hiszen neki két lelkileg is egészséges emberre van szüksége, márpedig, ahogy írod, te – mutat vagy sem – szenvedni fogsz ettől a helyzettől. A gyerekek pedig nagyon is érzik a felszín alatt megbújó érzelmeket.

A másik fele szerintem az, hogy rossz példát is mutattok a gyereketeknek azzal, ha egy olyan kapcsolatban éltek, amely nem kielégítő mindkettőtök számára. Arra „tanítjátok” vele, hogy a világ statikus, a rossz dolgokba bele kell törődni, nem lehet változtatni.

Nemrég olvastam egy cikket a témában, ez kb. arról szól, amit előttem leírt az egyik hozzászóló, milyen volt úgy élnie gyerekként, hogy a szülei nem szerették egymást:

[link]

Mindemellett persze, ha látsz bármi esélyt arra, hogy rendbetegyétek a kapcsolatotokat, az lenne a legjobb megoldás.

Ha mindketten annyira lazák lennétek, hogy jó barátként éltek egymás mellett, az más helyzet, bizonyára van, aki tudja így csinálni.

De te azt mondod, veszekedtek, tehát valamiért nem nyugodtatok bele a megállapodásba (vagy csak te nem?). Számomra a felfázolt szituációból azért nem lehet jól kijönni, mert te kvázi egy háztartási alkalmazottja leszel a férjednek, aki vígan éli az életét melletted – és így könnyen belecsúszhatsz abba, hogy nem fog már tisztelni (hiszen bármit megtehet veled).

Kérdező, ha neked ez így jó - márpedig úgy tűnik, hiába írtak neked 5 oldalon keresztül - akkor mi a kérdés?

Élj megalázva, nőiességed széttiporva, de ne dédelgesd magad abban a hitben, hogy a gyerekedre ez nem fog kihatni... :/

Én ahogy olvasom,nem te döntöttél így,hanem a férjed.Megmondta ő neki te már nem kellesz,másokkal akar lenni. Te ezt nem is akarod,nem fogod tudni megszokni.A gyerekeknél jobb receptorokkal meg senki nem rendelkezik. Minden rezdülésedet ismeri,tudni fogja hangos szavak nélkül is,ha valami nincs rendben.

Én mostani párom előtt együtt voltam valakivel,akinek felesége van. Elég hamar kiderítettem,hogy van neki.Utána már őszinte volt velem. Rajtakapta a feleségét másik pasival otthon,megbocsátott,még egyszer rajtakapta. Akkor döntöttek amellett,hogy nyitott kapcsolatban lesznek,de ők pl a lakás miatt. Mert a férfi kb 3x annyit keres,mint a nő,de kitenni a gyereke anyját nem akarja,ő meg nem megy el.Ennek 9 éve. 4 éve egymás között nincs is már semmi,max annyi,együtt mennek nagybevásárlásra,meg a gyerekükkel ide-oda,de már ő is 21 éves.A férfinak akadnak kapcsolatai (mi úgy 4-5 hónapot voltunk együtt,bár előtte is,most is sokat beszélünk,találkozunk is néha),de mind tönkrement.Pánikbeteg is lett így idősebb korára,de hát akárhogy nézzük,a barátnőt ő se viszi haza,bár mennek csavarogni.A lányának velem a korom volt a gondja,mert 25 vagyok,apja meg 45. A pasi dolgozik látástól mikulásig,saját lakásra gyűjt,lassan kifutja a közös lakás hitele,aztán vesz sajátot.De hát most ennyi idősen már nem fog ő új életet kezdeni,sőt én vallom is,sose hagyja el aq feleségét majd,hisz ő nekik ez már működik így.De ! Én szerintem ne mboldog a férfi se így,ismerem ennyire,hogy tudjam.Hiába a sok poén,szórakozásunk stb,fáradt már.

Valaki mondja már el mostmár tényleg érdekel,hogy mi a búbánatért fáj az nektek hogy nem teszik tönkre egy kisgyerek életét???

Aki szerint tönkreteszik,ugyan fejtse már ki hogy miért?? Mert jártatjátok a szátokat de szart se tudtok csak okoskodtok!

Ja de titeket sosem csalt meg a férjetek igaz?? Hát dehogynem.. Mégis vele éltek. Ne legyetek már álszentek.