Mért van ennyi nagy ellentét az anyukák között? És miért szólnak ennyien bele a gyereknevelésbe? Mért tudja mindenki csak az okosságot mondani és sokszor a negatívumokat? És mért oktatnak ki olyanok akiknek nincs is gyerekük?

Gondolom, hogy egyfajta önmegerősítés, hogy ő csinálja jól. Ehhez "kell", hogy összehasonlítsa magát másokkal és látványos legyen a különbség az ő javára. Aki nem teljesen biztos magában, annak szüksége van a folyamatos megerősítésre.

Természetesen nem sorolom ide, aki valóban rosszul bánik a gyerekével, vagy elhanyagolja, lelkileg vagy testileg bántalmazza. Azt hiszem, hogy az objektíven elítélendő. Személy szerint az erősen autokrata nevelési stílust hirdetőkről nekem sincs jó véleményem, a.k.a. "ha hisztizik, verj le neki egyet/ordíts vele, tudja ki a főnök" típusú hozzáállás. A gyerek megfélemlítése, megszégyenítése vagy fizikai bántalmazása nem megfelelő szülői hozzáállás.

Ahogy mindenről a világon, a gyereknvelesrol is meg van mindenkinek a saját véleménye. Mivel szolasszabadsag van, joga van ezt elmondani is.

Azt nem hiszem, hogy egy vadidegen csak úgy odamegy hozzád az utcán és elkezd kioktatni ismeretlenül arról, hogy külön szoba kell a gyereknek, különben car szülő vagy. Ha beszélgetés közben merül fel a téma, akkor miért ne momdhatna, hogy szerinte hogy jó? Ha kérdést teszel fel, miért ne mondhatna, hogy neki mi a véleménye?

A gyerektelenseg meg nem ok arra, hogy ne legyen véleménye. Attól még tisztában lehet dolgokkal, sőt, érthet is hozzá. Nekem Pl van bölcsődei gondozono ismerősöm, aki 30 éve dolgozik bölcsiben, gyereke nincs. Ellenben van egy óvónői és egy bölcsődei gondozó, kisgyermeknevelo diplomája, TMS tornát oktat és rendszeresen jár tovabbkepzesre. Nyilvánvalóan többet ért a gyerekekhez, mint anyuka, aki épp most szülte az első gyereket és nulla tapasztalata van.

3.

Egyebkent de. Par napja pl setaltunk haza a jatszoterrol, es egy idos ferfi negszolitotta a " gyerekemet" azzal, h "Szia, hat te meg hogyhogy nem jarsz ovodaba". Boltban varunk a penztarnal, a mogottunk allonak a fiam orommel mutatja az 500 ft-os matchboxot, amit valasztott. Mire a no, " Levetted a polcrol es anya meg mar rohan is megvenni neked"

Hat lol, neha tenyleg epp csak azt nem firtatjak vadidegenek, h milyen pozban fogant :-)

4.

Magyarországon mindenki szakértőnek tartja magát gyereknevelés kérdésében. Akár van gyereke az illetőnek, akár nincs, akár van bármi tapasztalata, akár nincs. Legyen szó terhességről, szülésről, a baba táplálásáról, ellátásáról, neveléséről, akármiről.

Én például attól kapok idegbajt, amikor abba szólnak bele, hogy hányszor szoptatok. Két gyerekem van, a nagyobbikat többé-kevésbé következetesen, háromóránként szoptattam. Nem sokáig volt tejem, két és fél hónaposan már csak tápszert kapott, de pótlást szinte az elejétől kellett adnom neki. De azt tanácsolták, hogy háromóránként etessem, és hallgattam erre a tanácsra, mert nem volt tapasztalatom, fiatal voltam, és így láttam jónak. A kisebbik gyerekemet az elejétől kezdve igény szerint szoptatom, a kórházban volt, hogy félóránként mellre tettem. Harmadik napra be is indult a tejem rendesen. Most három hónapos, sosem nézem az órát, ha éhes, kap enni. Bőven van tejem, még le is adok belőle a tejgyűjtő állomásnak. De nagyon sokszor kapom a beszólásokat, hogy nagy a súlya a gyereknek (6.5 kg), túl van etetve, meg hogy egyáltalán, hányszor kap egy nap enni. Mit tudom én :D Ahányszor kér. Amúgy nem sokszor, de nincs keretek közé szorítva. Ha úgy jön ki a lépés, van, hogy 4-5 óra telik el két szoptatás között, de abból sem csinálok ügyet, ha csak két óra telt el, de megéhezik.

Szerintem amúgy azért szólnak bele, mert nem tudnak mit kezdeni a dologgal. Megkérdezik, hogy eszik-e rendesen, mondom, hogy igen, aztán jönne a kérdés, hogy hány óránként eszik, és erre nem tudok mit mondani, mert igény szerint szoptatom. És akkor nem tud tovább lépni a beszélgetés, muszáj az illetőnek valamit reagálni, és ez általában kritika. Miközben én meg úgy vagyok vele, hogy az első gyereknél nem lett jó vége annak, hogy óra szerint etettem, ezért gondoltam, hogy most kipróbálom a másik módszert, ez be is jött, akkor meg mi a gond? Tény, hogy nem kicsi a fiam, de ez miért baj? Nem kövér baba, picit tokás, de láttam már kövér csecsemőt, hát ő a közelében sincs. Érdekes, a védőnő meg a gyerekorvos egyáltalán nem tartja kövérnek, mindig dicsérik is, hogy milyen szépen fejlődik, és hogy engem is dicsérnek, hogy úgy kap enni, ahogy.

"És miért oktatnak ki olyanok, akiknek nincs is gyerekük?"

Egyelőre gyermektelen fogorvos vagyok és igen, munkám során rendszeresen ki szoktam oktatni anyukákat a helyes fogápolást illetően. Van, akinek bejut, de van, aki komplett hülyének néz, kikéri magának és olyan sci-fibe illő meséket talál ki, hogy a világ legnagyobb ereje kell ahhoz, hogy ne nevessem ki szegényt. Mikor előadja, hogy a gyerek foga már úgy nőtt ki, hogy fekete csonk az egész, ott korona már nincs, gyökér is csak alig... Na, kaptam már meg én is, hogy nincs gyerekem, így nem tudhatom. Nem, de ez a szakmám és gyerek ide vagy oda, tudom, hogy így nem nő ki fog. Na tessék, itt a válasz a kérdésedre! Persze elhiszem, hogy vannak cifrább szituációk és igazat is adok egy korábbi válaszolónak, hogy itt mindenki azt hiszi, hogy tud mindent, de azért valamikor igaza lehet annak, akinek nincs gyereke. Nem kell ezen mindig megsértődni.

A többi dolog pedig nem érdekel. Sok anyuka van a környezetemben, vannak normálisak és kevésbé normálisak. De a hülyék már azelőtt is azok voltak, hogy szültek volna. Már akkor is mindent jobban tudtak a másiknál, nem csak a gyereknevelésben, de bármilyen témában.

Mert ehhez is mindenki ért, mint a focihoz, és a politikához. :)

A titok az, hogy nem nem kell mindenre odafigyelni.