Egyedülálló anyák, most komolyan, ti hogyan oldjátok meg ezeket a helyzeteket?
Másfél éve váltunk el, azóta én nevelem óvodás kisfiam. Eddig apukája viszonylag rendszeresen és több téren is részt vett a gyerek életében, azon túl, hogy kéthetente hétvégén nála volt, hétköznap is besegített edzésre vinni vagy elmenni érte az oviba, ha én nem érnék oda.
Nemrég azonban teljesen kiesett az életünkből, kéthetente hétvégén felügyelet mellett találkozhat csak a gyerekkel (nem ottalvás) - nem szeretnék belemenni, hogy miért, de meg van az oka.
A lényeg, hogy teljesen segítség nélkül maradtam, nagyszülők messze, pénzem bébiszitterre nincs, épphogy megélünk. Nagyritkán a testvéremre tudok számítani, de ő is egyre elfoglaltabb, így nem tud annyit segíteni.
Eddig, még ha iszonyatosan fárasztó is, mindent meg tudtam oldani, de egyre több olyan dolog áll elő, amit nem tudok. Pl. jövő hét hétfőn fogadóóra lesz az oviban, amit én kértem, mert problémák vannak a kicsivel (valószínűleg az otthoni zűrök miatt). Erre persze nem vihetem be, de nincs, aki addig tudna rá vigyázni. Aztán orvosokhoz is el kellene mennem, mert van egy komolyabb problémám, oda sem hordhatom magammal.
Az olyanokról már nem is beszélve, hogy legalább havonta egyszer eljuni valahova egyedül. Akár csak bevásárolni, vagy bármi, ami kicsit feltölt. Kezdek összeroppanni, halálosan fáradt vagyok és kicsit kilátástalannak érzek mindent.
MI lehetne a megoldás?
Jól esne, ha írnának olyanok, akik hasonló cipőben járnak/jártak, hogy oldották meg, hogy sikerült átvészelni ezeket az időket stb.
A kötekedők nagyon szépen kérem, hogy kerüljenek, mert segítségért jöttem ide, nem vitatkozásért!
Köszönöm
válasza:Nálatok mikor van az ovis fogadóóra? Mert nálunk mindig úgy volt, hogy oviidőben, úgyhogy a gyerek ezalatt a csoportban volt, én meg felváltva tudtam a két óvónővel beszélni. Nálatok nem így van?
Orvoshoz én mindig vittem magammal, ha nem óvodában volt. Megértőek szoktak lenni, tudják nagyon jól, hogy nem jókedvében viszi magával az ember a gyerekét. Sőt, én azóta már férjhez mentem, nem egyedül vagyok a gyerekkel, született egy öccse is, de téli szünetben kötéscserére vittem őket magammal a sebészetre, mert nem tudtam őket hová tenni, a férjem dolgozott, nagyszülők szintén, úgyhogy én már magamban felkészültem rá, hogy vitatkoznom kell az ott dolgozókkal, de semmi extra nem volt, leültek a rendelőben, könyvet nézegettek, ennyi. Meg is dicsérték őket, hogy milyen jó gyerekek.
Jó, előtte a műtétre nem vittem volna el őket (kb a fél lábkörmömet leszedték az egyik ujjamról), mert a műtőbe nem jöhettek volna be semmiképp, kint meg nem hagytam volna őket, ráadásul utána én is csak fél lábon ugrálva tudtam közlekedni, úgyhogy még nekem is kellett támogatás, hogy a kocsiig elmenjek, meg egyáltalán, hogy hazajussak.
De ha csak vizsgálatról van szó, akkor sokan kénytelenek magukkal vinni a gyerekeiket.
Amúgy az ovis szülőkkel nem tudom, milyen viszonyban vagy, de esetleg csere-alapon nem lehetne megoldani, hogy amikor neked szükséges lenne, akkor az egyik kis pajtinál játszik a te gyereked, aztán valamikor meg a másik gyerek jön hozzátok? Ilyet mi többször csináltunk az egyik anyukával, olyan is volt, hogy az ő fiát az enyémmel együtt én vittem gyerekorvoshoz, mert mindkettő elkapott valami felsőlégúti nyavalyát az oviban, anyukának meg vizsgája volt aznap, úgyhogy megbeszéltük, hogy viszem mindkét fiút a dokihoz (ugyanoda jártunk), pár hét múlva meg nekem volt dolgom, akkor én adtam le a fiamat az anyukánál pár órára.
válasza: válasza: válasza:Haha, nekem majdnem ugyanez van csak 3 gyerekkel.
Hidd el, egy gyerek ehhez képest semmi..
Kitartás!
Hát engem nem oviidőben hívtak be, hanem direkt utána, hogy "ne zavarjanak a gyerekek". A szülői is ugyanígy volt, és külön felhívás volt rá, hogy előtte a gyerekeket el kell vinni az óvodából.
Sajnos mostanában költöztünk a környékre és nem nagyon ismerek senkit, szomszéd néni egy van, aki már nagyon öreg, kb magát alig tudja ellátni, nemhogy rábízni egy gyereket. A többiekkel nem is nagyon találkoztam, majd utánanézek jobban, hátha.
Az ovis szülőket sem igazán ismerem. Kb a kisfiam az első, aki beér és az utolsó, akiért megyek. 1 órát kell utaznom a munkahelyemre és vissza, ami azt jelenti, hogy fél8-ra viszem és fél 6-ra az ügyeletes csoport zárására érek érte. Szegény nehezen is bírja, de nem tudok mit csinálni. Utána még együtt bevásárlás, rohanás haza, kicsit tudok vele foglalkozni, aztán vacsorakészítés, evés, fürdetés, mese és altatás. UTána még általában dolgozok másodállásban otthonról egy kis plusz jövedelemért. Ha edzés van délután akkor meg este fél8-ra érünk haza, akkor meg már semmi más nem fér bele.
És ezzel válaszolnék is arra a hozzászólásra, hogy nem, nem attól készülök ki, hogy ezt a két dolgot nem tudom megoldani, hanem ebbe a rendszerbe, amiben nem jut semmi másra időm, hanem a folyamatos, megállás nélküli hajtás és a problémák megoldása. Igen, én vállaltam, attól még kikészülhet néha az ember...nem beszélve arról, hogy eléggé megviselt a válás is, aztán az apuka eltűnése az életünkből, amit természetesen neki nem mutathatok, hanem minél inkább segíteni próbálom, hogy őt a lehető legkevésbbé viselje meg.
A munkahelyemről meg már alig merek hiányozni (szabadnapot kivenni), mert annyiszor kell hiányoznom a gyerek betegsége miatt, vagy ilyen-olyan dolgok miatt elkéredszedni mint szülői vagy közös karácsonyi ünnepség vagy őszi szünet, téli szünet stb. Orvoshoz sem tudom így napközben elmenni, nem engednek ki, csak ha kiíratok magam. Nőgyógyászhoz meg csak nem vihetem be magammal...
Minden esetre köszönöm a tanácsokat, szerintem kiírok az ovis FB csoportban egy kérdést, hátha van olyan, aki így ismeretlenül is segítőkész lesz.
válasza:a gyereket is megkérdezheted, hogy van-e olyan kispajtás, akivel szívesen játszik együtt... aztán környékezd meg a szülőt.
az is sokat számít ám, ha mondjuk te vállalod be a másik gyereket is. tapasztalat, hogy 2 sokkal jobban elvan, mint egy. szórakoztatják egymást, nem neked kell... meg tudsz főzni, ki tudsz mosni, amíg játszanak, és ha hazavitték/hazavitted a kispajtást, utána még van kis időtök közösen. És persze legközelebb majd a másik szülő viszi el a te gyerekedet... nem utolsóként :) és rohanás nélkül, bevásárlás után ráérsz majd érte menni, mert tudod, hogy már pl 16kor elment az oviból, kijátszotta magát.
válasza: válasza:14-es, attól hogy te több gyerekkel vagy hasonló helyzetben, mint egy gyerekkel a kérdező, attól még nem kell elbagatelizálni a problémáját.
Azért tud lenni olyan élethelyzet, ahol a három gyerekkel könnyebben megoldják a gondokat, mint egy hasonló élethelyzetben eggyel.
(Azért nem írom, hogy ugyanolyan élethelyzet, mert nincs két teljesen ugyanolyan.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!