Anyák titeket mi dob fel a gyerekeken kívül? Mi a számotokra izgalmas dolog az életetekben, minek örültök, mi éltet? És anyaság előtt?

A munkám, abban elért sikerek (másnak talán nem tűnik nagynak, gyerekekkel emberekkel foglalkozom, -de nekem az).

Egy izgalmas kirándulás.

Egy jó film, egy jó könyv, a hobbim.

A párommal egy jó beszélgetés, közös program...

Bármi, ami más embernek is :) (akinek nincs gyereke).

Nyilván nem most fogok bungee jumpingozni vagy megmászni a Mount Everestet , de azért mert valakinek gyereke van, nem kizárólag arról szól az élete, mellette ugyanúgy ember .

"Komolyan egy mozi lesz anyaként az élet összes izgalma?"

Te is tudod, hogy nem, de ez sok mindentől függ. Függ attól, hogy milyen habitusú baba/kisgyerek, függ attól, hogy van-e az anyának és milyen segítsége, és függ attól (habár bután hangzik), hogy tudsz-e vezetni, mert ha pl. az agglomerációban laksz és a volánhoz és a vonathoz vagy kötve, akkor egy sima bevásárlás is dupla, tripla idő, és fizikailag kimerítőbb - főleg gyerekkel - mint autóval. Saját tapasztalat.

A gyerekek nagy kaland. De nyilván nekem is megmaradt a saját személyiségem minden hobbimmal, általam kedvelt dolgommal.

A munkám az elsődleges örömforrásom a családom után, nagyon szerencsésnek érzem magam, mert azt csinálhatom, amiért évekig tanultam, nagyon sikeresnek érzem magam, nem beszélve az anyagi megbecsülésről.

Mindig is imádtam a pszichológiát, az egyetemen is a fejlődéslelektan volt a kedvencem. Szerettem a gyermeki lélekről tanulni, olvasni, előadásokra járni. Ez a hobbim az anyasággal új erőre kapott, rengeteg elméleti tudást tudok a gyakorlatban kamatoztatni a gyerekeim mellett, vagy éppen egy túl elvont pszichológiai jelenséghez tudok közelebb kerúlni a gyermekeimen keresztül. Ebből a szempontból is szerencsésnek érzem magam: az anyasággal a hobbim is még inkább előtérbe kerülhetett. Ha leegyszerűsíteném, azt mondanám, az anyaság a hobbim, mert hihetetlen látni egy formálódó kisember alakulását, érését. Amikor csak tehetem, ilyen témájú könyveket olvasok.

Aztán régi vágyam a jelnyelv elsajátítása. Még nem érkezett el az én időm, pici gyerkőcök mellett még nem fér bele, épp elég a napi munka, aztán a minőségi időtöltés a családdal. Ha nagyobbak lesznek, elmegyek jelnyelvi tanfolyamra.

A gyermeki lélekhez visszatérve azt is érzem, hogy rászoruló gyermekeken is szeretnék segíteni. Még nem tudom, mi kell ehhez, talán egy szociális munkás végzettség, de még ennek sincs itt az ideje. Ezeket az álmokat egyelőre dédelgetem magamban, a családomnak és a munkámnak élek.

Picit általánosabb hobbi: utazás, mindig is imádtam, hál' istennek ez a családdal sem változott, mindannyian menősek vagyunk, sokat kirándulunk, utazunk.

Jelenleg építkezünk, most egy nagy szerelmem a lakberendezés, sokat próbálok olvasgatni, nézelődni ebben a témában is.

Imádunk moziba, étterembe járni, két picurka gyermek mellett jól jön mindennemü kikapcsolódás😊

Nagyjából ugyanaz, mint előtte (max. az egészségtelen részét elhagytam, de ez talán nem csak a felelősséggel, a korral is jár :))

Először is ugye ott van a szerelmem és más szeretteim is... :) Másrészt művészféle volnék, a munkám a szenvedélyem (ami jó is és rossz is), szóval szó szerint bele tudtam betegedni, amikor nem jutott rá idő és kicsit a bűntudatba is, ha jutott. De távolról nézve csak egy viszonylag rövid korszak az, amikor totál rád vannak utalva 0-24-ben, és bár persze mindig a gyerekeim maradnak és állok rendelkezésre, de az arányok fokozatosan változnak azért, ahogy nőnek és önállósodnak.

Az első kimenő nekem is ilyen hatalmas élmény volt közel 1 év után :D lett volna, aki vállalja előtte, apja pl. szó nélkül, anyukám is, hogy kettesben mehessünk, de igény szerint szoptatott baba volt a kislányom, és olyan 10 hónapos volt, mire hajlandó volt annyit enni, hogy nem volt gáz, ha nincs kéznél cici, cumisüveget sosem fogadta el. Na, én ekkor tudtam először elmenni órákra. Utána már mentem viszonylag rendszeresen barátnőzni (kb kéthavonta, messze lakunk egymástól), férjemmel vacsizni stb.

Mi okoz örömet? Bármi :) néha egy jó film, néha pont egy családi állatkertezés. Pár kettesben töltött óra a férjemmel. Voltunk tavasszal Metallica koncerten, az elég komoly örömforrás volt :)

Elvégeztem egy varrótanfolyamot, lett egy varrógépem, nagyon szeretek varrni, feltölt. Régi vágyam volt ez egyébként, de azelőtt valamiért sosem került rá sor (pedig akkor több időm lett volna rá). Horgolni is megtanultam, azt is szeretem csinálni, de néha annak is örülök, ha egyedül vagyok otthon, és senki nem nyaggat semmivel :D de most voltunk nyaralni, az is jó volt nagyon.

Nem tudom, mi számít neked izgalmasnak gyerektelenül, én akkor is kb. hasonló dolgokat csináltam, csak többet buliztam, az mostanság kimarad.