Anyukák: nektek is elegetek van néha az iskolából?
Most így év végére fáradtunk bele ebbe, a gyerek is, tanár néni is, de én is.
Most fejezi be a 3. osztályt, szeptemberben lesz 4.-es a fiam, és elég problémás, figyelemzavaros-hiperaktív gyerek.
Ebből következik, hogy rettentő szétszórt, hanyag, lusta, következetlen, és nincs benne semmi felelősségérzet. Ő ilyen, így kell elfogadni. (Konkrétan és szó szerint ennyit mond a pszichiáter is, a velünk történő foglalkozás is abban merül ki, hogy el tudjuk viselni(fogadni) a sajátságait.
Az iskolával a következők miatt lett tele a topánkám:
Folyton rajtam kérik számon, ha nincsenek kész a leckék, nincs bepakolva, és nincs meg a felszerelés.
Nekem gyerekkoromban semmilyen segítségem nem volt, anyám tojt rám. Egyedül tanultam, egyedül pakoltam be, én toltam az orra alá az ellenőrzőt, stb. Végül is én jártam iskolába.
A saját gyerekemmel természetesen sokat foglalkozom, ennek része, hogy "piszkálom" az iskolai feladatokkal, bepakolással, leckét rendszeresen megkérdezem, stb.
Ember vagyok én is, így időnként pl. elfelejtem megkérdezni, kapott-e aznap feketét/pirosat/érdemjegyet/beírást, és hát nincs aláírva azonnal.
Másrészt amelyik napokon dolgozom, fél kilencre (este) érek haza, a gyerekeket elterelem feküdni, jó esetben kilencre sikerül, de még fél tízkor mászkálnak, pisilni kell, inni kell, stb. Nem akarom tovább húzni a lefekvést azzal, hogy átnézem a táskát. Ha nincs kész a lecke, amúgy se lehet már leültetni és még egy órát nyúzni. (Nagyon nemszeretem leckéknél simán van egy óra, mert minden mást csinál, csak nem figyel.)
Most a fiam jár iskolába, neki kell elvégeznie a saját feladatait.
Ebbe beletartozik szerintem, hogy nem én pakolok be helyette. Ha egy-egy alkalommal pótlok valamit, akkor hamar az lesz a vége, hogy közli, hogy bepakolt (tojt rá), én meg megcsinálhatom helyette. Őt meg nem is érdekli, mert majd az anyja... Ezt elsőben eljátszottuk. Nem hülye a gyerek. :)
Így viszont gyűlnek a feketék.
Amiben tudok, és van értelme, tényleg segítek. Pl. kerestem megfelelő (korának és érdeklődésének) könyvet, amiből nyáron olvasónaplót készít, vettem hozzá extra dizájnos füzetet, hogy szívesen vegye elő, stb.
De nem fogom helyette megírni, beragasztgatni a képeket, rajzolni, meg ilyenek. Ez az ő dolga, neki kell az érdemjegyért megdolgozni.
Ami úgy fog kinézni, hogy összecsapja, elkapkodja. Előre tudom, hogy engem vesz elő a tanárnő, mert "többet kéne figyelni rá".
Szóval most gyakorlatilag másodszor járom ki az általános iskolát, épp csak nem kell beülnöm a tanórákra. Belefáradtam.
Komolyan mondom, vizsgák előtt nem ültem annyit egy-egy könyv mellett, mint most a gyerekkel. Ráadásul úgy érzem, hogy ez a mindennapi tortúra a tanulással a kettőnk kapcsolatán is sokat ront.
Muszáj nekem ezt csinálni?
Tényleg trehány anya vagyok, ha úgy gondolom, hogy lassan tíz évesen a gyerek felelőssége, hogy kész-e a lecke, be lett-e pakolva, és hány ceruzát hagyott el a héten?
Apropó ceruzák...
Sajnos azt sem fogadják megértően, hogy időnként egyszerűen nincs pénzem arra, hogy pl. hó végén pótoljak egy teljes tornafelszerelést (sötét nadrág, fehér póló, fűzős cipő), meg egy teljes írószer készletet (színesek, grafitok, toll, radír, vonalzó), márpedig nálunk sajnos elég gyakori, hogy ezeknek lába kél.
Értem én, hogy nincs, meg van is itthon egy-egy tartalék grafit, toll, de mindent egyszerre nem tudok megvenni, így hiányos.
Azt én nem fogom megérni, hogy a gyerek ne hagyja el a dolgait, ez az egy garantált.
Természetesen ilyenkor sem a tanár ellenőrzi, hogy pl. gyerekem elhozza-e a tornazsákot a teremből, hanem engem ba.sztatnak, hogy megint nincs. Előkerülni persze semmi nem szokott.
válasza:
válasza:Nekem két "normális" gyerekem van, és nekem is tele a bugyrocskám. Állandóan ki van adva, hogy kedves szülő ezt meg azt gyakorolja a gyerekkel. Én velem sosem tanult az anyukám, jó tanuló voltam, nem voltam napközis és mindig megvolt a leckém! Basszus, munka mellett ne az én feladatom legyen leadni az óra anyagát, mert a szerencsétlen tanárnak odavágnak egy rakás gyereket akik között van nehezen kezelhető, félig zseni, visszahúzódó akit jobban kell noszogatni, valamilyen részképesség zavaros, stb... Értem én a tanárokat is, hogy baromira le vannak terhelve, nehéz munka ám, na meg rohanni kell hogy tartsák a tantervet, de másik oldalon meg ott vagyunk mi, hogy este hulla fáradtan nem a leckével akarok foglalkozni, verset kikérdezni, hanem beszélgetni, társasozni, vagy esetleg mást akarok neki tanítani, ami nekünk fontos.
Elegem van, de nagyon. Tanév végére már én is kikészülök.
Ugyanabba az iskolába jár, mint én, van közös tanárunk, sőt az osztályterem is ugyanaz. (De még a régi padunk is megvan felsőből...) Annyian vannak, mint mi, és a mi osztályunkban is volt problémás gyerek, figyelemzavaros, lassú, kis zseni, meg hisztis, meg mindenféle.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy most ennyivel nehezebb lenne 20 gyereket tanítani, mint 20 évvel ezelőtt.
Nekem is az a véleményem, hogy a gyerek dolga a lecke, a tanáré a tanulás, nekem meg biztosítani kell a feltételeket, és pont.
Nem azt mondom, hogy nem érdekel, ha nincs kész a lecke, vagy feketét kap, mert itthon maradt a tankönyve. Hanem azt, hogy ezt neki kell megtanulni, hogy bepakolja.
Mégis mindig engem (illetve minket, de mégis inkább az "anyukát") noszogatnak, hogy figyeljünk rá oda jobban.
Már gyomorideggel megyek be az iskolába, hogy megint mivel fognak boldogítani.
:(
válasza:"Egyszerűen nem hiszem el, hogy most ennyivel nehezebb lenne 20 gyereket tanítani, mint 20 évvel ezelőtt."
A tudás amit elvárnak tőlük lett dupla annyi. Mindjárt itt a nyár kitartás.
válasza:Nézd, te vagy a szulo, ki mason kérnek számon? Az en gyerekem is hasonló, mint a tied. Ha nem lenne a nyakán, a fejet is elhagyna es fogalma nincs róla, hogy mikor mire van szükség.
Bepakolni együtt szoktunk, javaslom neked is. Megnézzük az ora rendet es kiválasztjuk, hogy mit kell vinni.
A jegyeket, pontokat mindennap megnézem, meg sosem felejtettem el, pedig en is ember vagyok, egyszerűen érdekel, hogy mit kapott aznap.
Tanulni vegyesen szoktunk. Az írás elit egyedül csinálja, en meg ellenőrzom, szobelinel segítek. Vannak szünetek, van közben lazítás, mert marha hosszú lenne egyben megtanulni mindent es kedve se lenne hozza.
A felszerelést sajnos pótolni kell. Anélkül nem tud résztvenni az órai munkában. Ez nem a tanár hibája, ez van. Nekünk is kellett mar pár adag torna felszerelést venni - egészen addig, amíg az osztály pénzből össze nem döntünk egy zárható ladara valót, amiben a tornász árkokat tartottak. Ceruzakat hetente kell venni, mert a gyerekem szabályosan megeszi őket.
A tanárok folyamatosan szidják valamiért - en pedig dicsérem, ha valamit jol csinál. Az en gyerekem, en akarom, hogy sikerei legyenek. Az en felelősségem, nem a tanare es ugy gondolom, hogy egy ilyen tipusú gyerek eseteben nem is a gyereké. Nem helyette kell megcsinálni a dolgokat, hanem vele, de segíteni kell neki, nem magára hagyni.
válasza:Nem muszáj csinálni. Ha napközis, ott meg kellene írni a leckét. Ha nem az, akkor valakivel otthon van, vele kellene. De abban nincs igazad, hogy az ő felelőssége legyen, stb., mert ahogy te magad írtad, figyelemzavaros. Pontosan ez a baja, amit -szintén idézlek-, el kell fogadni. Neki ez a gyengesége, ebben segítségre szorul, nem tudni, meddig.
A saját gyerekeim barátainál is sok szülő van hasonló helyzetben. Én megtettem egyszer-kétszer a lányommal, hogy nem ellenőriztem a bepakolást elsőben, harmadszor már nem volt hiánya. De neki nincs ilyen gondja, így hatásos. A fiadat még sokáig ellenőrizned kell, ami nem azt jelenti, hogy helyette csinálod.
Javaslom, hogy jövőre, ha nem tudtad kiheverni a tanévet, keress egy segítséget, aki heti néhány alkalommal foglalkozik a gyerekkel, neked ne ez legyen a fő feladatod. A gyerekeket mindenképp ellenőrizni kell, az is bőven elég lesz. Ne menjen ez a tortúra a kapcsolat rovására.
Gyógypedagógus anyuka
válasza:Szerintem tanév végére minden általános iskolás gyerek elfárad, nagy szükségük van a nyári szünetre.
A többiről nem tudok véleményt nyilvánítani, nálunk megcsinálja a dolgát a gyerek (10 éves) nagyjából magától, csak abban kell segíteni neki, ami nehezebben megy. Ilyenkor kéri a segítséget, amit sosem utasítunk el. Nem pakolunk be helyette, persze szokott elfelejteni dolgokat, de ritkán.
Van sok gyerek, aki nem jól viseli az iskolát, de nem eszerint fogják megállni a helyüket az életben. Nincs semmi jelentősége.
válasza:De hát te is tudod mi a baja a fiadnak akkor próbáld meg elfogadni.Az ilyen gyerekek tényleg szétszórtak és mindent elfelejtenek,de nem azért,hogy téged vagy a tanító nénit idegesítsék.Ha neked gyomorideged van akkor gondolj bele az ő helyébe vajon ő ,hogyan érezheti magát?Biztosan érzi és látja,hogy nincs vele minden rendben.Te vagy az anyukája neked kell segítened.
A tanár pedig azért kér számon rajtad mindent,mert te vagy a szülő.És igen muszáj csinálnod,mert ki segítene neki ha nem te?!
Majd idővel belejön a dolgokba csak nehezebben mint más gyerek.Vagy nem.
3 gyerekem van ebből kettő jár suliba.A lányom 5-dikbe megy és még mindig leülök vele tanulni,mert neki nehezebben megy a tanulás.(Fejlesztésre is hordani kellett vele és heti 4 alkalommal 45 perces torna otthon stb.)A fiammal aki most megy 3-dikba nem kell tanulni viszont nagyon trehány.Szerintem egy cerka gyár simán megélne belőlünk.Azt csinálja ha nincs kedve bepakolni,mindent berak a táskába.Eleinte bosszankodtam rajta de már nem érdekel,mert neki kell cipelni nem nekem,és nem akartam az örökös vitákat.
Mi a kötelező olvasmányokat úgy olvastuk a lányommal,hogy két oldalt én kettőt ő olvasott.
Nem tudom mekkora a testvér,de ő nem tudna esetleg segíteni?
Nem vagy trehány anyuka csak egy nehezen kezelhető gyermek anyukája!!!!!
Fel a fejjel majd lesz jobb és most itt a nyár!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!