Nálatok az iskolában az alsósoknál, ha rossz egy-két gyerek, az egész osztályt büntetik? Mivel?

Nekem speciel a magatartáskártya meg viselkedésmutató is kiveri a biztosítékot - egy hat- hétéves gyerekkel már szépen meg lehet beszélni, hogy mit miért kéne másképp csinálni vagy megdicsérni. Ezek a "mutatók" csak arra jók, hogy megszégyenítsék meg versenyeztessék a gyerekeket.

Szerencsére a lányom sulijában nincs ilyen.

Utolsóval nem értek egyet, a magatartást szerintem igenis értékelni kell, mindig is értékelték egyébként. A matagartás-kártyát azért tartom jó módszernek (ha jól alkalmazzák), mert megelőlegezi mindenkinek a jó értékelést, és a kártyák elvesztéséért kell "megdolgozni", nem pedig a megszerzésükért. Magyarán elég, ha nem csinálsz hülyeséget és minden rendben lesz. Sőt, jóvá is lehet tenni a rosszalkodást és vissza lehet szerezni a kártyát. A versenyszellem pedig jobb teljesítményre sarkall és az objektív önértékelés kialakításában is segít. Mondom, ha jól alkalmazzák. Ennél a korosztálynál nincs motiválóbb, mint az egészséges versenyszellem. Imádják a kártyagyűjtögetést, hihetetlenül ösztönzi őket, ugyanakkor megtanulják elviselni, hogy nem mindenben ők az elsők, ez is nagyon fontos!!

Oviban csak negatív visszacsatolás volt a magatartásról, magyarán, aki rossz volt, megbüntették. Sok családnak is ez a gyakorlat sajnos. Ennél sokkal szerencsésebbnek találom a kártyákat, amik pozitív és negatív visszacsatolásra is lehetőséget adnak. Lányom eddig egyszer vesztett kártyát, azóta nagyon igyekszik jónak lenni. Nagyon helyes, büszke is vagyok rá.

Valaki kérdezte, mi a logika a közösségi büntetésben.

Szerintem a kollektív büntetésnek is megvan a logikus szerepe egy csoportban. Nyilván persze a kollektív büntetés súlya nem lehet aránytalan, hanem a teljes bűn összértékét kell szétosztani. Tehát ezt is, mint mindent lehet jól és rosszul is csinálni.

Ha pl. betörnek egy ablakot, szerintem teljesen jogos, hogy azok összedobják az árát, akik ott voltak, de "nem láttak semmit", azaz sunyítanak. Ez önmagában nem is lenne baj! Nem spionok, vagyis jó közösséghez illően összetartanak. Itt a tettesnek lenne becsületbeli kötelessége, hogy jelentkezzen. A közösség megbüntetése egy erkölcsi kényszer a tettes megváltoztatása, nevelése felé. A dolog felfogható úgy is, hogy a teljes közösségnek rossz, ha van egy fekete báránya. Ezért a teljes közösség kiveszi részét a nevelésben.

Az ablak be van törve, mert valaki pl. gondatlan volt. Meg kell csinálni, mert itt a tél és mindenki fázik. Nem a jó szellemtől kell a mannát várni, hanem meg kell oldani a problémát mihamarabb és közösen, mert ez bizony ím már közösségi ügy. Nem az egész országé, de még csak nem is a városé, hanem elsősorban azoké, akiket ez közelről érint. Igazságtalan lenne a kisnyugdíjas öregekkel adóforintok formájában kifizettetni, amit valaki más csimutája művelt.

Nem csak azért helyes így eljárni, mert a közösség feltétlenül hatást gyakorol a tettes(ek)re, hanem azért is, mert ez együtt gondolkodásra és közös felelősségre nevel. Rájön a tettes, hogy bevállalni saját tettét kisebb baj számára, mint felvállalni a többiek rosszallását hosszú időn keresztül.

Hogy lehetne felnőtt korban a közös felelősségtudatot mondjuk a Föld megmentése, a környezet közös védelme érdekében bárkitől elvárni, ha még erre a minimumra se képes valaki már a gyerekkorban?

Megteheti, hogy feláll becsületesen az elkövető és bevallja tettét. Ebből senki nem csinál ügyet, általában szóbeli ejnye-bejnyével megússza. De ne legyen aljas és gyáva, ne bújjon a többi háta mögé, ne élősködjön másokon.

Vagy ha mégis, akkor viselje ennek következményeit és ha másból nem, ebből idővel majd tanulni fog. Ha ebből sem tanul, akkor felnőtt korban sem lesz belőle ember, a társadalom pedig kiveti majd magából, mert a társadalom írott és íratlan törvényei ilyenek.

Ez szerintem felfogható alapszintű elvárásnak is egy rendes társadalomban, amire az iskolának is kötelessége lenne nevelni a gyerekeket.

Nem lehet kibújni, hanem cselekedni kell, hogy a dolgok jobban menjenek. Lásd felnőtt korban a sinek felszedése, kábellopások, épületek megrongálása, vagy éppen az ebek járdára piszkíttatása, erdők teleszemetelése. Valahol ez mind ugyan arról szól, amit nem tanult meg valaki gyerekkorban, hogy a közvagyont is óvni kell és a szabályok pedig nem szórakozásból vannak.

Amit leírtál az egy nagy baromság!

Nincs benne sem igazság sem értelem egy szikra se! Ha 2-3 agresszív, problémás gyerek bedobja az ablaküveget, a többiek már csak félelemből sem árulják el őket és szülőként egy büdös megveszekedett vasat sem fizetnék ki azért, amit a más neveletlen kölyke tett! Egyébként meg a becsületet nem lehet belenevelni az iskolában egy olyan gyerekbe, aki alapból nem ezt hozza magával onnan ahonnan jön. Ismertem ilyen gyereket, mert az én gyerekkoromban volt kollektív büntetés. Mindent megúszott és röhögött a markában, egy cseppet sem érdekelte hogy a többiek haragszanak rá, mert a haragunkat nem mertük felé kimutatni. Problémás gyerek volt egy problémás családból nagyobb fiú testvérrel, senki nem kötekedett velük! Más dolog ha véletlenül történik az ablaküveg bedobása és egy átlag gyerek dobja be, nem egy kis sz.a.r.h.á.z.i. Mert egy átlag gyerek arcára kiül a félelem és még az is lehet hogy elsírja magát, de biztosan kiderül hogy ő volt. Vagy van benne annyi becsület hogy önként is jelentkezik (meg ugye eleve látszik rajta hogy megvan ijedve) vagy a többiek közül szólal meg valaki hogy igen Pistike volt, de véletlen volt. A becsületes gyerekeket, akik nincsenek megfélemlítve a pedagógus rátudja venni hogy igazat mondjanak. Van ennek a kollektív büntetésnek egy negatív üzenete is, ezt már csak kamaszként éreztem, kisgyerekként még nem: "mi a francért legyünk jók, ha úgyis büntetést kapunk, akkor legalább tegyünk érte hogy meg is érdemeljük!" Gyerekként a kollektív büntetéssel csak azt érték el a tanárok, hogy a rendes gyerekek igazságérzetét a sárba tiporták!

A konkrét kérdésre a válaszom: igen, a gyerekem osztályában alsóban alkalmazták a kollektív büntetést, pl. ha Pistike és Zuzuka kiabált a folyosón, akkor utána 10 percig állni kellett az osztálynak csöndben a teremben. Nem tudom, ez mennyire hatékony, én úgy láttam, sok gyereket (pl. a „jó kislányok”) eléggé megviselt, de pont azokat, akik miatt történt, hidegen hagyta.

Bocs, kicsit eltér a témától, de a büntetéssel kapcsolatban alapvetően az a nehézség, hogy elég fejlett igazságérzet és pedagógiai érzék kell(ene) a megfelelő alkalmazásához. Nálunk már elsőben, év elején felmerült egy érdekes erkölcsi kérdés, mikor azzal jött haza a gyerek, hogy a rosszak közé tették (a táblás zöld-sárga-piros jelekkel), mert fütyült órán, kérdezték, ki volt, jelentkezett, hogy ő, viszont – nem hülyék a gyerekek – látta, hogy több másik, aki hasonló „gaztettet” követett el, utána lapított, így őket nem büntették. Kérdezte tőlem erre, hogy mit kéne csinálnia, sunnyogjon ő is vajon, hogy ne kapjon rossz „jelet”? Mondtam neki, hogy semmi gond, mindenki csinál olyat (pláne elsősként), amit nem szabad, tanuljon belőle, de mindig vallja be, különben nem tudunk majd bízni benne – és naívan azt gondoltam, a tanárok is észreveszik, ha egy gyerek nem gerinctelen. Azonban az derült ki, hogy ez a suliban nagyon nem jó taktika, mivel miután egy-két dolognál bevallotta, hogy ő volt (olyan „komoly” esetekre gondolunk itt, mint pl. hogy leesik a tolltartója órán, az előtte ülő Gizike feláll, hogy felvegye, mire mikor Gizikét büntetnék ezért, jelentkezik, hogy ő verte le a tolltartót – ezért ő kap rossz minősítést), egy idő után mindent rákentek, azért is őt szidták le, amit másik gyerek csinált. Így hát mit volt mit tenni, kénytelen voltam azt mondani a gyerekemnek, hogy nem érdekel az iskolai magatartás-értékelés, csak az, hogy legyen őszinte. A lényeg, hogy szerintem nem a kollektív büntetés miatt lesz valaki gerinces vagy sunyi. Nyilván ha fontosabbnak érzi, hogy „milyen színű” a magatartása, mint hogy emberként bevallja, ha rosszat tesz, akkor tök mindegy, hogy néznek rá a többiek emiatt.

Amikor a sulinkban a legdurvább kollektív büntetést alkazták (egy tanórán át állni kellett a gyerekeknek, míg az igazgatónő oktatta őket a jó modorral kapcsolatban), utána még az addig „tanárpárti” jó kislányok is azt mondták, hogy azoknak a gyerekeknek volt igazuk, akik miatt a büntetést kapták. A kollektív büntetés tehát csekélyértelműek kezében erősen kontraproduktív lehet.