Tényleg ekkora ügy ez a “névváltoztatás”?

Két évvel ezelőtt (14 éves koromban, a nyolcadik utáni nyáron) egy cserediák-szerű programmal (azért szerű, mert nem tanulni mentem) kimentem egy hónapra Londonba, gyakorolni a nyelvet, megismerni a kultúrát. Egy fiú családjánál laktam egy francia lánnyal együtt, aki ugyanezzel a programmal ment oda. Nagyon jó barátok lettünk, múlt nyáron én és a britt fiú Párizsba utaztunk a lány családjához, idén jöttek volna hozzánk Budapestre, de a korona közbeszólt. Gyakran chat-elünk és videochat-elünk.

A lényeg, hogy amikor megérkeztem, se a fiú, se a lány, se a fiú szülei nem tudták kimondani a nevem. Nem nemzetközi nevem van és még hasonló név sincs angolul vagy akárhogy, amin szólíthattak volna. Ezért, hogy elkerüljük a kellemetlenségeket, megkértem őket, hogy akkor adjanak nekem egy nevet, ami szerintük illene rám és akkor szólíthatnak azon. Így lettem Allison. A beszámolóimból kihagytam, nem meséltem róla a szüleimnek, mert tudtam, hogy problémáznának rajta. (Egyébként a barátaimnak se mondtam, se senkinek.) Két évig elvoltunk így.

Most, hogy online van, több időm van a barátaimmal beszélgetni. Ma is videochat-eltünk. Anya feljött a szobámba egy almával, mert szerinte alig ettem ma. Én beszéltem vele pár mondatot, megköszöntem az almát, meg mondtam, hogy még tíz percet beszélünk. Akkor a lány megkérdezte, hogy “Allison, miről beszéltek?”, Anya nem nézett rám csak elment. Aztán amikor lementem, megkérdezte, ki az az Allison. Elmondtam neki, erre elkezdett ordítozni, hogy mi az, hogy én csak úgy eldobom a szép, magyar nevem és egy ilyen külföldire cserélem. Nagyon lecseszett.

Tényleg ekkora gond lenne, hogy ez a pár ember más néven ismer? Ti mérgesek lennétek ezért a gyereketekre?

16/L