Tényleg úgy van, hogy a gyerekek ha belelépnek a kamaszkorba, már nem tudnak "aranyosak" lenni?

Az aranyos korszakból még bőven óvoda alatt kinőnek.

Utána is szerethetők nyilván, de nem a cukusagért.

A kamaszkorban kezdik feszegetni a határokat, meg egyéni elképzeléseik lesznek, nem aranyosak akarnak lenni, hanem önálló személyek.

A legtöbb esetben nem túl egyszerü velük, de ettöl még tudnak kedvesek, szeretösek is lenni, csak rövid ideig, mert ez "ciki" ebben a korban.

Szerintem 6 éves korig alanyi jogon cukik. Utána már a személyisége miatt szereted vagy nem szereted őket.

Igen, a kamaszkor nehéz korszak, de a dackorszak is azt volt. Azt elfogadtad a cukiság miatt, ha szerethető személyiség, akkor a kamaszkort meg amiatt fogadod el.

Köszi a lepontozást.😁

Nem, általánosságban értettem, nem a szülő szemszögéből, hisz a kérdés a kamaszról szólt.

Egyébként meg sajnos van. Itt az oldalon is rendszeresen előkerülnek olyanok, akik megbánták, hogy gyereket vállaltak. Kötelességből ellátják, úgy, ahogy, de azon gondolkoznak, hogy tudnak megszabadulni tőlük. Nem szeretik. Nos, ezek kamasz korukban se fogják megszeretni.

Gondolom, megint jön a lepontozás, de gyengébbek kedvéért nem én vagyok az, a kérdésre válaszoltam, miszerint igen, vannak ilyen szülők.

#5

Szerintem addig cukik, amíg nem beszélnek rendesen 🤣

1,5-2 alatt.

Talán még 3.

De egy 4 évest már nem a cukiságért szeretsz.

Kamaszként pedig amikor olyan szúrósak, hogy egy köszönéstől besértődnek... nagyon nagyon nehéz szeretni őket.

Mert tudod: nem elég annyi, hogy a gyereked. Az csak az alap. De ha minden nap elküld a pokolba, akkor nehéz kibírni, túlélni míg megjön az esze.

Ha nagyon sokáig tart, akkor bizony sok keserűség felhalmozódhat.