Ti szoktatok veszekedni a szüleitekkel? Min? 16/L

Én is. Röviden megfogalmazva mindenen. Itt állandóan megy a veszekedés, üvöltés, "eltiltás", stb.

Én szinte már kizárom őket az életemből, az egyik fülemen be, a másikon ki. Persze vannak veszekedések komoly dolgokon is, amikre odafigyelek, és tényleg meghallgatom az érveléseiket. Elfogadom, hogy ez a véleményük, de nem értek velük egyet, viszont azt is tudom, hogy ha nem is ennyire, de én is félteném a saját gyerekemet, és azt akarnám, hogy sikeres ember legyen belőle.

A többi ilyen alap dolog (suli, pénz, öltözködés, baráti kör, életstílus, de ezek komolyan feleslegesen generált veszekedések részükről), inkább csak bosszant, vannak más gondjaim is, ezért inkább próbálom kerülni a konfliktust, minél kevesebbet kommunikálni velük.

Mi is kb. mindenen veszekszünk. Pl. csak úgy kimegyek a konyhaba ,mondok valamit ,erre a legtöbbször anyám úgy válaszol vissza ,hogy én vagyok a rossz meg nem tudom mik, amikre persze én is felkapom a vizet, a legtöbbször kiabálás lesz és mégjobban elvonlok a szobámba. Akkor meg az a baj ,hogy soha semmit nem hallok es tudok amit ők mondanak, mert mindig a szobámban vagyok... Lennék velük is többet, de elegem van már a veszekedésekből. Apummal meg tényleg nem nagyon állok szóba. Vele már nagyon rég nem váltottam pár szót normálisan. Ja, és bármit csinálok ami nem tetszik anyámnak mindig kezdi ,hogy pont olyan vagyok mind apám és akkor kezdi sorolni a rossz tulajdonságokat... És ez minden nap legalább 1-szer. Az iskolával nincs baj, jól tanulok , csak midig ha mondom ,hogy kaptam ilyen vagy olyan jegyet, ami éppenséggel nem 10-es akkor megkérdik ,hogy más hányast kapott. Ha megmondom ,hogy ez vagy az most nagyobbat kapott mint én akkor csak azt hallom ,hogy bezzeg az... De mikor nagy jegyet kapok az olyan természetes. Semmi dícséret, semmi. Ezért is megy a veszekedés...

De most szerintem csak nem lehetek olyan rossz, mert az iskolából is az osztákytársaktól és a tanároktól olyan visszajelzéseket kapok ,hogy túl komoly vagyok, túl csendes. Az iskolában senkinek sincs semmi baja velem, max annyi ,hogy hülyeségből nem hagynak nekem békét, de ez természetes dolog, csak nevetek rajta aztán visszakapják. Az iskolában tényleg soha senkivel nem volt konfliktusom. Senkivel nem veszekszem a szüleimen kívül... Nem tudom kivel van a baj. Ja, és nem járok el bulizni vagy nem akarom magam festeni, tehát ezért nincs veszekedés. Csak az apróságokból. 14/L ,9. osztály.

Én ritkán, és akkor sem durva dolgokról... (Hála az égnek!)

Talán az a visszatérő, hogy a szüleim szerint nincs saját véleményem, szerintem meg van, és ezen vitatkozunk... Fel tud húzni, csak jobban tudom, nem?

15/F

anyámmal. Mindenen. de tényleg mindenen.

Ha megágyazok az a baj, ha nem akkor az. Ha kiviszem a tányért az a baj, ha nem akkor az. Minden nap összeveszik velem valmain

Kb, Mindig. Hogy min? Hát..mindenen..

Mindenben találnak kifogásolni valót meg minden egyéb. Be vagyok állítva rossznak és ha kivédem magam valami érvel akkor már nagyszájú vagyok.. De már nem foglalkozom velük.

A szüleim elváltak, apukámmal már nem is igazán tartjuk a kapcsolatot. Anyukámmal meg elég ritkán veszekszünk, mivel szinte mindig csak ketten voltunk, így nagyon jó kapcsolatunk is van hál Istennek.:)De ez nem mindig volt így, a válás után egy ideig őt okoltam mindenért, mígnem elém állt ezzel : "Vagy összedolgozunk és szépen, boldogan élünk együtt, vagy makacskodunk, veszekszünk és elviselhetetlenné tesszük egymás életét. Válassz melyiket szeretnéd." Nagyon megmaradt bennem és azóta ehhez tartom magam.:) Persze vannak összezörrenéseink, pláne azon, hogy nem szoktam felvenni a telefont(nem direkt:D), vagy azon, hogy néha hirtelen kapja fel a vizet a SEMMIN, én meg ha nem jogos akkor visszabeszélek normális keretek között.

De ritkán vannak ilyenek azért.:)

16/L

Mindenen :D Szerettek velem veszekedni, mert én nem adtam fel a harcot olyan könnyen.

De egyszer megmondtam nekik, hogy "veletek veszekedni olyan, mint galambbal sakkozni, ha nyerek, felborírtja a táblát, rátojik, és azt mondja, én nyertem!". Azóta kb semmi nem érdekel, ha veszekednek (szépen tönkrementem miattuk, és erre akkor jöttem csak rá, amikor majdnem kinyírtam magam), mosolyogva elküldöm öket a búsba spanyolul vagy németül, és ez lesz az övéké.

14/L