Mi a különbség az elkényeztetett és a jómódú, tehetős kamasz között? Mitől elkényeztetett valaki?

Nekem nincsenek ilyen cuccaim mégis az vagyok-

mivel mindent megkaptam mindig is amit kértem. Amit akartam.

Jómódú, tehetős az: Nagy házban él, sok mindene van ezért nem kell semmire sem irigykedni, ő nem foglalkozik azzal, hogy a többiek szerint gazdag e vagy sem, legkisebb módon sem próbáltatja érzékeltetni veled, hogy gazdag. Volt egy ilyen ismerősöm, 1 év alatt jöttem rá.

Akik ezzel nagyzolnak azok nagyrészt szegénységbe születtek, illetve problémáikat akarják a pénzükkel kompenzálni.

Pl: Osztálytársam egy panelban lakik, és ott örül, hogy szülinapjára kap egy új Iphone-t, igyekszik márkásan öltözködni. Én kertes házban, jobb gépem, konzolom, telefonom van mint neki, csak nem öltözködöm divatosan, erre lecsórózott...

Az elkényeztetett, cuccain kívül zsugori módon próbálja érzékeltetni. Ehez is van egy példám: Másik osztálytársam minden nap vett egy 50ft-os ropit vagy 50ft-os puffasztott kukoricát és azt osztotta szét népszerűségének növelése érdekében.

A gazdag keményen dolgozik akkor is ha elszegényedik, az elkényeztetett viszont depressziós meg öngyilkos lesz.

Emberek 20%-a divatból hordja, 79%-a pedig divatból ítéli el, a maradék 1% pedig ízlés alapján választ.

Képeid miatt akkor ítélhetnek el, ha olyan tipikus lakótelepi SWAG stílus. Amúgy meg azért lett divat elítélni az iPhonet mert legrosszabb ár/arányú telefon.

A szüleim tehetősek, nagy házunk van, hatalmas kerttel, de rajtam nem látszódik meg, pedig elég sok pénzt adnak nekem. Átlag árban veszek mindent, turiba is járok, ha szeretnék valami mintás ruhát, ami drága lenne, befestek egy kínais ruhát magamnak.

Van egy ismerősöm, ő rossz anyagi körülmények között él, de nagyon gyakran jár fodrászhoz, 8000 Ft-os pólókat vesz, fontos neki a márka nagyon és a külsőségek. Aranyos amúgy, csak ez nekem furcsa.

A barátom is szegény, őt nem érdeklik a márkák, de 19 évesen nem tud egy mosógépet bekapcsolni és kitakarítani a szobáját, és nagyon nagyon válogatós is. Ő ezekkel van elkényeztetve, hogy maga a kajától a fűszerezésig ő dönti el, hogy milyen legyen, másképp nem eszi meg. Ja és az állaga sem mindegy, hogy milyen pl a tésztának. Ha túl puha, nem szívesen eszi meg. Persze attól még ő is rendes, csak zavar ez a válogatás, én szeretem a különlegességeket, de nem nagyon eszi meg azokat, mert halfélék, tenger gyümölcsei, és süteményből is válogatós.

Szóval bárhogy el lehet kényeztetve valaki, anyagi helyzettől függetlenül.

Jómódú az, aki mindent megkap a szüleitől, amit szeretne, de csak akkor, ha a szülei épp megtehetik. Ha egy évben nem megy olyan jól az üzlet, és nem tudnak mindent megvenni a szülők, a jómódú gyerek nem veri földhöz a seggét, esetleg megpróbál ő maga is besegíteni a munkába.

Az elkényeztetett gyerek nem segít a szüleinek, nincs tisztában azzal, mennyit dolgoznak érte, de nem is érdkli, mert nem szembesítik vele. Amíg a jómódúak a pénzhez igazítják a gyerek cuccait, addig az elkényeztetett gyereknél a gyerek igényeihez alakítják a pénzt. Pl lehet hogy ebben a hónapban kétszer annyit dolgoznak, és feleannyit esznek, de a gyerek ájfont kért, úgyhogy meg kell rá teremteni a pénzt.

A jómódú gyerek tanul, mert tudja hogy egyszer leválik a szüleiről, és szeretné tovább vinni a családi értékeket, nem akar szégyent hozni a szüleire, plusz nem akar lentebb adni az életszínvonalból.

Az elkényeztetett nem akar tanulni, mert minek, a szülők úgyis megadnak neki mindent. Nem tud rendet rakni a szobájában, nem akar elmosogatni, és nem akar megtanulni főzni. Elkényeztetett gyerek szegény családban is lehet, míg gazdag családban is. Fordítva már nem.