15 éves fiú vagyok, néha úgy érzem, az élettől is elmegy a kedvem, máskor viszont lelkesen, tök pozitívan állok mindenhez. Miért van ez? [Lent]

Sokszor kedvem lenne YouTube-ra videókat gyártani, zenélni, játszani Xbox-on, elmenni edzeni haverokkal, illetve lefogyni(15/F, 180cm, 102kg). Egész nap végig jó kedvem van, pozitívan állok mindenhez, elhatározom, hogy például holnap elmegyek haverommal edzeni, vagy egyet bicajozni, vagy úgy gondolom:"Huh, itt a Karácsony, a kapott pénzből veszek egy Capture Card-ot(videózáshoz), de jó lesz majd videózni!", vagy elő veszem a Sony Vegast, Photoshop-ot, stb. Nap végén egyszer csak hirtelen elfog egy olyan érzés, hogy "Zsíros szerencsétlen nyomorék vagyok, nem értek semmihez, nem lesz belőlem sz*r se(pedig szakképzőbe járok, bár rosszak a jegyeim), itthon fogok megrohadni csajok nélkül, a legjobb lenne, ha megdöglenék."... Na most öngyilkos még véletlenül sem leszek, hiszen semmi okom nincs rá, csak rám jön néha ez az érzés. Ilyenkor úgy állok a dolgokhoz, hogy: "Mindenki bekaphatja, mindenki menjen a p**ába, sz*rok mindenkire, és mindenre, hagyjatok "nyűglődni". Aztán elalszok, és paff, másnap reggel megint jókedv, kezdődik minden előröl(Bár van, hogy a letargia folytatódik másnapra/egész hétre, időjárástól függ). Van zenei érzékem, rengetegen mondták. Anyám nevel engem és a húgomat, de apám rengeteget látom, napi szinten jön hozzánk(bár többnyire enni). Nem nagyon dolgozik, de most van barátnője, így (talán szerencsére) kevesebbet van itt[a sok veszekedés miatt írtam, hogy szerencsére]. Anyám minimálbérért dolgozik egész nap, apám sok pénzzel van elmaradva nekünk is, sok a hitele is, így arra fogja, hogy nem dolgozik("Úgysem maradna belőle semmi.", stb...). Családi segítséggel éppen hogy megvagyunk, bár semmiből nem szenvedünk hiányt, anyu mindig minden tőle telhetőt megtesz, nagyjából megvan mindenünk. Itthon állandóan valami miatt megy a feszkó: "Hangos a játék, pucold ki a macskát, vidd ki a macskát a szobából, takarítsd ki a szobád, stb". Nekem mindig van valami problémám, pl rühellem, ha film közben megzavarnak, és meg kell állítanom a filmet. Ha ideges vagyok rengeteget üvöltözök, és sok a veszekedés is ilyenkor. Amikor apám itt van, vele is veszekszek, csak az üvöltés megy. Szabadidőmben általában kockulok, ezért is nézek ki "így". Ami furcsa, hogy több lány is mondta, hogy ha lefogynék, kifejezetten jól néznék ki... :O Az a gond, hogy kib*szott lusta vagyok, nagyon nehezen veszek erőfeszítést magamon. Sokszor egyszerűen nincsen mi ösztönözzön, mondom, legszívesebben meghalnék. Lehet, hogy idővel kinövöm, de azért nem lenne rossz, ha már most tudnék vele kezdeni valamit.

Én leírtam nagyjából mindent, ha van ötletetek a hirtelen letargiával kapcsolatban, vagy csak hozzá szeretnétek szólni, hajrá! :)