Miért nem zavar sok szülőt, ha kövér a gyereke?

Ha zavarná őket, akkor eleve nem lett volna kövér a gyerek.

Aki saját magával sem foglalkozik, az nyilván a gyerekét sem úgy neveli, hogy ez fontos legyen.

Mert most ez a "divat". Az önelfogadás, hogy mindenki úgy szép, ahogy van és hasonló mantrák. Nem kövérezhetsz le senkit, mindenki csak erős csontozatú vagy pajzsmirigyes. Hány olyan válasz van itt is, hogy a szemét gyerekorvos jelezte, hogy Jancsika túlsúlyos, pedig nem is! 2 évesen 23 kilóval csak erős csontozatú és végtelenül egészségesen étkeznek. Ami talán még meg is állja a helyét, csak amikor a 2. tányér bablevest szeded a 2 évesnek, és utána nem bír ki 1 órát evés nélkül, mert hát kell neki az energia...ott azért már gondok vannak.

Múltkor találkoztam az egyik ismerősömmel. 3 hónapos babája 10 kg volt. Mindenki agyon dícsérte, hogy milyen szép nagy és fejlett gyerek, erre a csaj elkezdett panaszkodni a gyerekorvosra, hogy diétáztatni akarja szegény babát, mert kérte a nőt, hogy kicsit kevesebb tápszert adjon a gyereknek, nem kell minden nyikkanásra tápszerrel tömni, mert később gond lehet belőle... De ugye az orvos szívtelen, anyuka pedig csak tudja, hogy mi a jó.

A szülők elfogultak, tökéletesnek látják a gyerekeiket.

Igazából nekem csak addig nincs közöm hozzá, amíg az én gyerekemet is neki nem állnak etetni a játszótéren és szaranyának néznek, mert én nem zabáltatom minden szrral a csúszda tetején.

Addig nem érdekel, ki hogyan neveli a gyerekét.

#3 engem zavar, hogy nádszálvékony a gyerekem, sokszor piszkálnak is miatta, és hidd el, hogy amíg nem mondod egy dagi gyerek szemébe azt hogy kövér, mert ugye nem illik, addig egy vékony gyerek csomószor megkapja, hogy gebe, sovány, "anyáék nem etetnek" és társai. Simán a szemébe mondják vadidegen felnőttek is.

Nem tudok vele mit kezdeni, mert a kis bestia csak zöldségen és gyümölcsön akar élni. Húst, tésztákat szinte nem is eszik, az édességbe pedig bele se kóstol, azt mondja, hogy neki nem ízlik. Erőszakkal beletömni meg nem tudom. Pedig hidd el, hogy mindent megpróbáltam már. Keveset eszik és ehhez társul napi 3-5 km séta (amire szüksége van, hogy lefáradjon, mert különben éjjel nem alszunk vagy csak simán túlpörög). Elhiheted, hogy nem egy leányálom.

A nővérem gyereke is kövér. Amikor szóvá teszi neki a család/gyerekorvos/tanár, akkor fel van háborodva. Egy kicsit sem érdekli. A saját maga megnyugtatására szokta mondogatni, hogy "erős csontozatú" a gyerek, majd "elnövi".

A testvérem egyszerűen lusta. Olyanokat főz, amik gyorsan elkészülnek (általában valami mirelitet süt ki zsírban), nem megy ki a gyerekkel mozogni.

Neki ez így kényelmes. Gondolom sokan mások is így vannak vele.