Ez valami kötelező lecke 2 éveseknek vagy mit kellett volna tennem?

Hasonló szituációba még nem kerültem, de biztos, hogy mondtam volna az anyukának, hogy ne vegye el a gyerekétől, mert az enyém nem kérte.

Valószínűleg megelőzhető lett volna ez a kínos szituáció, ha megszólalsz.

Nem ismered az előzményeket. Nálunk pl a bölcsiben megkértek minket hogy gyakoroljuk az osztozkodást meg a türelmet, mert dúródik a kisfiam. Lehet félreértelmezte az anyuka a helyzetet és azt hitte hogy a kislányod szeretné a lapátot. Én is pl tegnap leválasztottam a fiam az egyik játékról, mert a kislány aki ott játszott pörgetni akarta az adott cuccot és a fiam meg odament és megakarta állítani mert ő máshogy akarta használni. Van amikor közbe kell lépni, lehet rosszul mérte fel az anyuka, és egy 2 éves megy annyira az ember agyára, hogy aggresszívnak tűnik ilyenkor az ember.

Majd meglátod.

Elég kellemetlen helyzet... Én csak mondtam volna, hogy hagyja csak, nem kell a lányomnak a lapát. Vagy próbáltam volna a lányomat valami más felé terelni, hogy véletlenül se higgye, hogy kell neki.

Egyébként én nem szeretem ezt a kötelező osztoszkodás-dolgot. Én azt tanítom a lányomnak, hogy a SAJÁT játékát egyáltalán nem kötelező kölcsönadnia, de örömöt okozhat vele. Ez mindig beválik a játszón, hogy mondom, hogy persze, nem kell odaadni, de majd ha meguntad, biztos a másik is örülne, hogy játszhat vele... Ezután mindig odaadja kölcsön.

Közös játékkal úgy vagyok, hogy hagyom, hadd játsszon valamennyit, aztán utána mondom, hogy mostmár had próbálja ki a másik gyerek is. Persze csak akkor, ha kéri, vagy látom rajta, hogy akar vele játszani. Ha egyáltalán nem akar, akkor minek mondanék is bármit? A kezéből biztos nem fogom kicsavarni.

Múltkor volt egy durva helyzet. Egyik ismerősömnél voltunk. Lányom 3 lesz, a kisfiú 2 év 4 hónapos. A fiú egy nagyon kedves, osztozkodó drágaság, a lányom pedig nagyon önző és akaratos. Már jó régóta a kisfiú hintalován ült, a kisfiú szeretett volna ráülni. Én is meg az anyukája is mondtuk a lányomnak, hogy mostmár adja át. Nem akarta. Sőt, amikor odament a fiú vigyorogva, a lányom rákólintott egyet a fejére. Na akkor felpattantunk mi anyukák, a fiú anyukája fogta a lovat, én meg a gyereket, és szó szerint lerángattuk róla, majd vittem a fürdőbe, ott sírt, majd lassan megnyugodott, és megbeszéltük a dolgot... Utána magától jött ki bocsánatot kérni 😢

Szóval, van ilyen. Nehéz egy akaratos gyerekkel, néha ilyen eszközökhöz kell nyúlni, de ez nem olyan eset volt, amit te tapasztaltál :D

A menekülés sem volt jobb mint a csavargatás

Ugyanúgy nem pozitívat közvetít a saját gyereketd irányàba, mint a csavargatnád a kezét🤷🏻‍♀️

De sebaj, mindig nem tudjuk a helyes reakciót, vagy, hiába tudjuk sem biztos, hogybe tudjuk tartani, vagy épp az sem biztos, hogy működik.

A helyes az lett volna, ha szólsz az anyukának, hogy a kislapátra semmi szüksége a gyerekednek.

Nem volt igénye rá.

Persze az osztozkodás fontos, de én mondjuk nem kényszerítem rá a gyerekeimet, hogy a kezükben lévő éppen használt saját vagy nem kifejezetten másé ( közös) játékot mindenáron odaadja..

Én sem adom senki idegen kezébe a telefonom, hiába kérik🤭

Viszont amit ilyen helyre viszünk, abból 1 dolgot választhat, amit nem kell megosztania, akkor sem ha épp nem használja.

A többit igen.

Nyilván ez sem mindig megy, akkor rászólok.( nem csavargatok)