Csak az apjára hallgat a lányom. Nekem semmit sem enged. Mit tegyek?

A dackorszak ellen semmit nem tehetsz sajnos,a kislányod át fog fordulni és lesz bizony olyan is,hogy nem lesz az apja jó. Az én fiam jelenleg még nem dacol velem egyértelműen,de az unokaöcsém hetente váltogatja,hogy az anyja vagy az apja-e éppen a kedvenc. Sajnos, én úgy látom,hogy ezt csak túlélni lehet,meg nem a szívedre venni.

Ellenben a férjed egy igazi bunkó már bocsánat, hogy nem elég a lelki bajod meg az alapból hisztis, ellened harcoló gyerek,meg még ilyeneket is mond.

Szerintem azt úgy a legkönnyebb túlélni, ha megy bölcsibe, mielőtt dackorszakos lenne.

Az apja azért kell neki, mert nincs vele mindig. Ha te is kevesebbet lennél vele, akkor téged is jobban értékelne.

Próbálj meg nem könyörögni 2.5 évesednek hanem következetesen határokat szabni.

apukának meg elmondani hogy ha ennyire utál a gyerek akkor holnaptól ő marad vele itthon te meg visszamész dolgozni.

A gyerekeddel semmi baj, ő most ebben a fázisban van. Légy következetes, ne könyörögj, hanem szépen, de határozottan mondd meg, hogy nincs vita, felvesszük a sapkát, mert indulni kell. Hozzá fog szokni, ha határokat szabsz neki.

Viszont a férjed, na vele annál több gond van, ha ilyeneket mond neked.

Nálunk még csak a dackorszak eleje van, de ha megnyugtat, nálunk anyósom az, akinél csak lesünk, hogy mit meg nem csinál neki, aminél nálunk hisztizne. Ritkábban látja, mint a szüleit és szerencsére nagyon szereti, elképzelhetőnek tartom, hogy ez is bele játszik. Nálunk az is sokat számít, hogy kéri az ember. Lagymatag kéréssel nem sokra megyünk, a határozott már esélyesebb, a leghatékonyabb a trükközés, hogy mutasd meg xy-nak, hogy milyen ügyesen megy ez vagy az, a plüss maci nem tud egyedül elaludni, segíts neki és még lehetne sorolni. Csak sajnos a kreativitásom véges. A másik változat a 3-ig számolok és ha nem csinálod ezt vagy azt önállóan, akkor én fogom helyetted :). Aztán lehet, hogy pár hónap múlva ezek már nem fognak működni.

A férjed pedig nagyon "kedves", 2,5 évesnél nem kötelező ám az anyukának otthon lenni a gyerekkel, cserélhettek is.

Ugyan dehogy utál, férjed egy paraszt, ha meg csak viccel akkor szar a humorérzéke.

Férjed van vele ritkábban ezért jobban kötődik hozzá,hisz anya mindig van,de apa eltűnik. Én alsoban is apáról írtam dolgozatot,hogy meeeenyire szeretem,pedig magasról tojt rám,felnőttként már látom hogy anyukám törődött velem,de gyerekként ez normális.

Hű.. Azért az kemény hogy egy kb 13 kgs gyerek nem enged egy felnottnek bármit is.

Ezek amiket írtál nem választható dolgok. A sapkát fel kell venni, a kezedet fognia kell azért mert te ezt mondtad. Jó lenne ha nem egy 2,5 eves dominálna a gyerek szülői kapcsolatban. Hol a tekintélyed? A következmények?