Segíséget kérek, hogy altassam a 4 éves fiam?

Pedig valószínűleg az a baj, hogy sok új dolog jött az életébe és bizonytalan. Új ovi, új gyerekek, új nevelők, új helyzetek..kell neki a megerősítés, a megnyugtató közelséged.

Nem hiszem amúgy, hogy elrontottatok volna bármit, próbálj minél többet beszélgetni vele meg nem tudom az óvónők mit mondanak? Nyugodtan említheted nekik is az otthoni problémákat, mert napközben ők látják mi éri olyan a gyereket.

Nálunk volt váltásnál pár hét, egy hónap mikor az amúgy rajtam soha nem alvó gyerekem csak úgy aludt el, hogy rámfeküdt :D Nekem is mondták, hogy tök jól el van, remekül beilleszkedett és teljesen oké minden és mégis a gyerekem ezt nem így élte meg, neki valamiért voltak bizonytalanságai amik ilyen tünetekkel jöttek ki nála, mint a rajtam alvás.

Vagy pld volt hogy mondták neki oviba alvásnál, mikor pityeregni kezdett(nem tud aludni már ebéd után) hogy ne sírjon. Annyira félreértette, hogy bár több mint fél éve volt, ha ágyban van és úgy jön rá a sírhatnék előbb megkérdezi sírhat e...Pedig az óvónő teljesen rendben van, nem durván vagy bántón szólt rá vagy valami..de egy ilyen mondat is előidéz ilyet.

A mi kisfiunk 1,5 évesen költözött mellőlünk a saját szobájába, nagyon jól aludt ott. Aztán elkezdte az ovit, nem sokkal utána terhes lettem, nehéz terhesség volt, sokat feküdtem, kórházban is voltam pár éjszakát… visszajött a szobánkba. Annyi különbség van hozzátok képest, hogy nem az ágyunkban aludt, hanem az ágyunk mellé rajtuk a matracot az ágyából. Megszületett a kistesója, ekkor már 4-en aludtunk a szobában, aztán most amikor 4 éves lett egyik napról a másikra közölte, hogy a szobájában szeretne aludni inkább (és a tesója is aludjon az ágyában… 😅). Szóval cirka egy évig ment ez, aztán magától megoldódott, amikor belerázódott az oviba, lett egy legjobb barátja és rájött, hogy velem is minden rendben lesz és a tesója se túrja őt ki.

Gondolom nálatok is a sok váltás áll a dolgok hátterében, idővel megoldódik. Beszélgessetek sokat, hátha úgy előbb…