Többemberes babák szülei, nektek hogy alakult a kisgyerekkor? Van valami bevált tipp?

Már a kórházban is a lányom visított a leghangosabban a szobában, akármit csináltam, mindig volt valami baja. Utána sem lett jobb a helyzet. Nem volt hasfájós, viszont állandó foglalkozást igényelt, különben visított. Mindig vártam, hogy majd ha mászik, majd ha jár, majd ha elkezd játszani ezzel/azzal. De úgy érzem sosem lesz jobb. Hiába vonom be a feladatokba, töltök vele sok minőségi időt, viszem ki sétálni/játszóra, amint akár csak kaját akarok neki csinálni, azonnal úgy sikít, mintha nyúznák. Az apja segít munka után, de akkor is visít, csak van, aki segít ellátni. Nem gyakran, de volt, hogy kicsit kijutottam a házból sétálni, de hosszútávon az sem segít. Annyira gyűlölöm ezt az állandó visítást, hogy úgy érzem megbolondulok. Tényleg, mint valami mentális kínzás. Este lefekszem és amikor alszik, akkor is egy csomószor úgy hallom, mintha visítana. Éjjel is amúgy kel még 1-2x, és akkor is torka szakadtából üvölt. Lehet ezen javítani? Vagy meddig kell még kibírni? Én ezt nem bírom, kezdek komolyan depressziós lenni.