Miért nehéz játszani?

Miért csak 9 év felett?

Remek társasok vannak kisebb kortól is, amit az egész család élvez, egyáltalán nem gagyik. Rengeteg kártyajáték, lego. Férjem non-stop játszik a gyerekekkel. A nagy sincs még 9.

3,5 éves a nagyobb gyerkőc nálunk, és az apjával jobban és szívesebben játszik, mint velem :D Nagyon jókat elbeszélgetnek a figurák (igen, nálunk is ez a kedvenc játék), mindenféle szituációkat lejátszanak így. Van, amikor a lányom találja ki és irányítja a helyzetet, de néha a férjemre marad ez a nemes feladat. Én sem mindig tudom elképzelni, hogy hogyan lehetséges ez, de neki ez nagyon könnyen jön, legalábbis kívülről nézve. Én is szoktam vele játszani, de nekem ez a beszélgetősdi a "semmiről" (sokszor, de nyilván ezek is életkorának megfelelően mindig szólnak _valamiről_, mittudomén, konfliktuskezelés meg színek, számok, tudomisén) sokkal nehezebben jön, erőltetni kell magam, hogy működjön és nagyon hamar be is rekesztem. Főleg, mert nálunk amúgy egyáltalán nincs meg az a jelenség, hogy eljátszik magában, és én csak mosolyogva nézem, hanem keményen rám van szólva, hogy bizony együtt játsszunk.

Amúgy csak elkezdeni nehéz, a gyereknek nem kínos, ha beszélteted a játékait. Érdemes megerőltetned magad ilyenekben is, mert meghálálja magát később is a dolog.

Kisfiunk 4 éves. Ma majdnem egész nap az apjával játszott. Ha elvan magában, szerepjátékozik, nem igényli hogy bekapcsolódjak, akkor nem is kell. Olyankor hagyni kell had foglalja el magát. Ha meg be akar vonni nálunk pl konkrétan megmondja hogy mit vár el. Pl te vagy a rendőr és kapj el engem.

Társasjátékot e éves kora óta játszunk vele. Simán van kicsiknek is jó társaság. Már nagyon ügyes. Aztán ott a lego, kirakó, építő játék. Ezt mind lehet együtt játszani. Sétálni is el lehet menni kettesben.

Az én három évesemnek most az a kártya a kedvenc játéka, amiben a kártyákat lefelé kell fordítani és meg kell találni a párokat úgy, hogy egyszerre mindig csak kettőt fordíthatsz fel.

Esetleg vegyél egy ilyet, ehhez nem kell fantázia, és még felnőttként is aránylag élvezhető. (De kicsi gyerekek simán leverik benne a felnőtteket.)

Nekem se mindig megy. Néha kell egy kis oldódási idő :-) Ne érezd magad rosszul emiatt. Ülj ott, és egyszerűen várd meg, míg a gyereked bevon a játékba, ha akar.

Az én fiamnak a kedvenc közös játéka az, mikor úgy csinálok, mintha megenném a különböző testrészeit. Először egy kis nyakleves (úgy csinálok, mintha beleharapnék a nyakába), utána barátfüle, majd desszertnek térdkalács, ez az "alap", de szoktam enni sonkát, oldalast, csülköt, körömpörköltet (és panaszkodom, hogy büdös), majd a gyerek másik végébe harapva megállapítom, hogy szőrös és "jaj, most kefét köpök, pfe, kefe, pfe, pfe, kefe, kefe".

Az szerintem nem baj, hogy a figurákkal beszélgetős játék nem megy. Gyurmázz vele, vagy szereljetek műanyag szerszámokkal, nézegessetek képeskönyvet, stb. Vagy vidd ki motorozni.

Inkább az a kérdés, miért szorongsz ezen? Nem játszol figurákkal és kész.

Az én férjem és apósom simán. Jobban játszik a gyerekkel mint én.

Picit megértelek. De itt nem kell nagy dolgokra gondolni. Nincs jó vagy rossz válasz. Pont a spontaneitás kerekíti a történetet.

Egyébként vannak a 3+- os korosztálynak remek társasjátékok, lehet favonatozni, duplozni. Ezek kevesebb bevonódást igényelnek.