Adta valaki 3,5 évesen oviba a gyermekét azért, mert volt kistestvér, és otthon maradhattál velük?

2 dolgot kell mérlegelned:

1. reggel ki vinné oviba, és délután ki hozná el? Ha neked kéne, lehet, hogy plusz macera, mert a kicsi napirendjébe bezavarhat. 1. évben az óvodások mindenféle betegséget hazavisznek, és azt a kicsi is tuti el fogja kapni. Hiányzik ez neked?

2. Nem lesz időd mind a két gyerekkel úgy foglalkozni, ahogy kell. A nagyobbik unatkozni fog, és lehet hogy rosszalkodik, zavarja a kicsit a pihenésben, stb. Ez persze idővel megoldódik, ahogy megszokja, feldolgozza az eseményeket.

Ha van aki segítsen, nagymama, ilyesmi én inkább a 2. opciót választanám. Mellesleg az óvónők is ferdén fognak rád nézni, ha megtudják, hogy otthon vagy. Nekem nem is engedték, hogy vigyem a lányomat, majd csak szeptembertől, pedig akkor már 3,5 éves lesz.

Szóval mi itthon voltunk, mert nem volt lehetőségem vinni a nagyobbat. Nem bántam meg, mert a kicsit reggel és délután is azért kellett volna felébreszteni, hogy menjünk a nagyért. És így legalább a kicsi sem volt még eddig beteg. Az igaz, hogy amíg szoptattam, a lányom kifestette az előszobát, akkor majdnem gutaütést kaptam. Ilyenek lesznek, arra készülj fel.

Szerintem minél nagyobb, annál jobban fogadja az ovikezdést. Ranschburg Jenő szerint igazán 4 éves korban lesznek óvodaérettek a gyerekek.

2. vagyok. Nekünk elég jól fogadta a tesót a lányom, de persze nagyon sokat is foglalkoztam vele, inkább a kicsi volt hanyagolva, ha lehetett.

Most, hogy a kicsi már eléri a játékait, most kezdődik a harc, ezért én már örülnék, ha a nagyobbik mehetne oviba. De azt nem bántam meg, hogy a születéskor nem adtam be a nagyot. Tényleg dupla trauma nekik az óvodakezdés+kistesó. Szerintem együtt már sok.