Itt mindenki sajnálja a gyerekét meg magát, mert be kell adni bölcsibe a munka miatt?

Mindenkinek másra van igénye, szerintem jó, ha 3 éves korig az anyjával mehet a játszótérre, és jó, ha nem kell bölcsisnek lennie.

Pont 2 évtől lehet velük kreatívkodni, rajzolni, gyurmázni, szituációs játékokat játszani, ettől megfosztanám magamat, ha a bölcsis nénikkel csinálná ezeket.

2,5 éves a gyerekem, nagyon nagyon sajnálnám, ha dolgoznom kéne, neki meg bölcsibe járnia.

Van kistesója, így itthon vagyunk.

De nem ítéllek el, mert te így gondolod, egyáltalán nem tartalak szívtelen anyának. Különbözőek vagyunk, és ez így van rendjén.

Én nem sajnáltam sem őt, sem magamat, mivel örömmel ment :) És főleg nem sajnáltam már ELŐRE, hanem inkább kedvet csináltam neki hozzá, sokat meséltem neki róla már fél évvel korábban is, hogy majd megy bölcsibe, ahol sok kisgyerek lesz, meg sok olyan játék, ami itthon nincs, meg ott is lesz finom ebéd, és pici székek meg asztalok, meg ott is lesz utána csicsika, meg minden. És VÁRTA, hogy mehessen, ahányszor elmentünk a bölcsi előtt, mindig be akart menni.

A beszoktatás után az első nap, amikor már nem voltam vele, akkor egy picit legörbült a szája, de ahogy meglátta a játékokat, már szaladt is játszani. Sosem volt sírás rívás hogy nem akar menni.

Nem érzem magam szívtelen anyának, amiért nem csináltam drámát az egészből.

Mondjuk én nem pont munka miatt adtam be, hanem mert egyetemre járok (nappalira), de lényegében egy és ugyan az a kettő, napközben dolgom van. De ha nem lenne, szerintem fél napra akkor is vittem volna, ha lett volna rá lehetőség, más kérdés, hogy akkor nem szívesen venném el olyanok elől a helyet, akik máshogy nem tudják megoldani. De a fiamon láttam, hogy jól érzi magát a bölcsiben, és sokat tanult is ott. Itthon pl. nem akart nagyon egyedül enni, meg csak a cumisüveg kellett neki, ott meg ahogy látta a többi gyereket pohárból inni, rögtön ő is abból akart, meg egyedül ette az ebédjét. Meg ő 2 évesen még alig beszélt, de pár hónap után rohamosan elkezdett fejlődni. Neki nagyon jót tett a bölcsi, plusz igazán jó helyet is fogtunk ki. Most kezdi az ovit (október végén lesz négy éves, ezért maradt plusz egy évet, nem akartam túl korán oviba átrakni, meg az összes többi gyerek is ilyen őszi-téli a csoportjában, mindenki maradt még erre az évre), remélem az ovit is szeretni fogja. De én örülök neki, hogy ilyen téren nincs vele gond, nagyon barátkozós, tisztában van vele, hogy bárkire bízom rá, EGÉSZEN BIZTOS, hogy érte fogok menni.

Én nem furcsállok semmit azon, ha valaki nem adja be bölcsibe a gyerekét. Egyrészt azért, mert valóban kevés a férőhely, másrészt pedig, ha még egy kis ideig otthon lesznek az anyukák a gyerekekkel, attól sem lesz senkinek semmi baja.

Szerintem meg kell értenünk mindenkinek a véleményét, azt gondolom, hogy mindegyiknek van előnye-hátránya, és az sem mindegy milyen vérmérsékletű a gyerek. Valakinek nagyon is jól jön a bölcsi és imádja, valamelyik gyerek meg sikítófrászt kap tőle (még ha amúgy barátságos gyerek is).

Az én lányom két évesen menni fog bölcsibe. Magánba, mert államiba nem veszik fel, mert nincs hely (elutasítottak minket), én viszont szeretném, ha gyerektársaságban lenne, én meg felnőtt társaságban. S szerencsére megtehetjük, hogy magánbölcsibe adjuk, mert jól keresek és a munkahelyem is visszavár! De azt hiszem ez egy ritka helyzet, ahogy elnézem az ország helyzetét!