Hogy viselitek a mindennapi harcot a gyerekekkel?

Bár nekem még csak egy gyerekem van (már nem sokáig :))) így bizonyára könnyebb dolgom van, mint neked, de bizonyos dolgokból egyszerűen nem csinálok ügyet. Felőlem vegye le a zokniját, játsszon a parkettán, feküdjön le a földre, nem érdekel. Az sem, ha nem ebédel. Nem kínálok fel neki többféle kaját, felteszem, nem éhes.

Van pár dolog, amit nem szabad, pl. a madárkalitkát ütni, meg a tévé mögé bemenni, ilyen esetekben merek fegyelmezni, de tényleg ritkán van rá szükség. Meg az alvásból nem engedek, akörül megy mostanában a cirkusz, de megpróbálom nem felhúzni magam.

Igaz, szerencsém van, mert van lehetőségem olykor elmenni akár egyedül barátnőzni, akár a férjemmel kettesben randira. Még jó esetben két hónapig. Aztán itt a tesó. :)

Hát, én néha humorral tudom felfogni (ha pl. a reggeli öltözésnél ráveszi a pólóját a pizsamára, mert közben éppen eszébe jutott egy Nobel-díj gyanús ötlet), néha kiakadok, mikor huszadszorra kell ugyanazt elmondanom – szegény gyerek nyilván lelki sérült lesz, hogy milyen szeszélyes az anyja. :)

De momentán jobban izgat, hogy találjak egy tanítónőt neki, aki ezt elviseli, és nagyvonalúan átpillantva a küzdelmeken tudni fogja, hogy ez a gyerek valójában egy szuperértelmes cukorpofa.

Ismerős, pedig csak egy gyerekem van (2,5).

Én is úgy szoktam, hogy ha nagyon nem muszáj, akkor nem fegyelmezek és nem húzom fel magam rajta.

Pl eddig idegesített, hogy mosogatósat játszik a mosdónál, és mindig égnek állt a hajam, hogy ne vizezd már magad össze, de mióta nem szólok és addig pacsál, hogy az alsónacijából is víz folyik, fázik, levetkőzik és rám vár adok-e ruhát...ááhh nem idegesítem magam.

Persze azért még van pár a tarsolyban, amitől idegbeteg állat leszek, pl mai nap:

vedd már fel a papucsot

alvás előtt menj pisilni

ne dugd a húst a tésztába (penne volt)

ne kézzel egyél ott a villa

ne kend már a falra

nincs nasi nem etted meg az ebédet

nem kell több cukor a teába

nem sózhatod meg az ételt

ne firkálj filccel az ágyon.... jajj nem sorolom :D

Muszáj lenne napi szinten kicsit egyedül lennünk, de nehéz megoldani. Vagyis annyira nem lenne az, de mégis. Na mindegy. Így leírva vicces volt, kár, hogy holnap ugyanezt zongorázom végig és az már nem lesz vicces. :(

Nehezen, és mintha én írtam volna ezeket a sorokat (csak nálunk öcskös van)....

Az egyik ikres ismerősöméknél is ugyan ilyenek voltak a lányok ebben a korban. Most már 6 évesek, és szerencsére lenyugodtak. Nekem ez lebeg a szemem előtt....de addig még van pár év

nem közözködés, csak! nem kell mindent észre venni!

ne dugd a húst a tésztába (penne volt) -egybe eszi, miért ne dugná be?

nem kell több cukor a teába -hadd cukrozza, majd mikor ihatatlanul édes lesz rájön

nem sózhatod meg az ételt - én csak úgy csinálok a sószóróval...

ne firkálj filccel az ágyon- ne kerüljön a kezébe filc és más rajzoló eszköz csak az asztalnál ahol rajzol.

5. vagyok.

Írtam is, hogy mostanában már nem veszek észre dolgokat, de engem borzasztóan zavar, mikor kézzel turkál az ételbe és beledugdossa a húst a pennébe, nem arra való, az étel nem játék, nekem ezt tanították, eszerint élek én is. Utána a pörköltszaftos kezével maszatolja a falat, nincs pénzem minden hónapban tisztára festeni. Ez ezért idegesít.

Kapott már ő is üres sószórót, amivel sózhat, de az neki nem jó, a miénk kell.

Rajzolni az asztalnál... hja, az sem könnyű, feláll közben sétál, belepillant a mesébe, nem figyel és már össze is firkálta a takarómat.

Nem kifogások ezek, valszeg kis odafigyeléssel lehetne tenni ellene, de nem lihegek folyton a nyomában és nézem, hogy van-e filc a kezében vagy nincs.