Miként adagoltátok be kisgyerekeknek, hogy a nagyszülő (nagymama) meg fog halni, meg halt?
Tapasztalati válaszokat szeretnék!
Esetünkben szegény mama utolsó stádiumban lévő rákos beteg, már beszélni is alig tud, neheze is ismer meg családtagokat, csont és bőr szegény. Az 5 éves kisfiúnk nem, de a 3 éves kislányunk megijedt tőle. Ha meghal, oda kell költöznünk mert sógorom kisfokú szellemi fogyatékos, és el kell majd lássuk őt is. A költözés kapcsán sem tudjuk mit mondjunk. Az 5 éves mostanában nagyon kérdezgeti, miért fogunk elköltözni. Nem akarjuk azt mondani, mert meg fog halni a mama. :-( Ti mit mondanátok nekik?
válasza: válasza:Halál kérdés a legnehezbb a szülök számára.
Ami fontos tedd rendben ti miben hisztek, ti mit gondoltok a halálról. Legyen megeygezés a szülök között, majd ezt kell a gyerekkel is közölni. Lehet róla beszélni, túl köríteni nem kell, de mindig résen lenni és minden kérdésre válaszolni.
Ha ti angyalkákban hisztek akkor azt mondod, ha a földalá megy akkor azt mondod, fontos hogy a saját hitedet add tovább.
Amit tilos mondani az hogy elaludt, vagyis az alvás és halál semmi esetre se függjn össze.
De talán legfontosabb hogy te magadban rendbe tegyed miben is hisztek, mit is akarsz a gyerekkel közölni.
Pl karácsonyt is oda keríted nekik. Na ugyan így van a halál is.
Szerintem még halálról nem kell konkrétan beszélni, hanem csak hogy nagyi nagyon beteg. 5 évesen már van fogalma a betegség-halál összefüggéséröl. ha kérdez pedig vaálszolsz a hited szerint.
válasza:Részvétem!
Egyszer a Nők Lapjában pont ilyesmit kérdezett valaki Vekerdy Tamástól. Ő azt válaszolta, hogy a kisgyerek egyértelműen érzi, hogy valami nincs rendben, legfeljebb nem mutatja ki. Szóval mindenképp el kell mondani mi a helyzet. Ha vallásosak vagytok, akkor talán könnyebb, hiszen elmondhatjátok, hogy a nagymama elmegy a mennyországba. Ha nem akkor lehet ilyet mondani, hogy "az emberek, amikor megöregednek és elfáradnak akkor leveszik a testüket, mint egy régi ruhát, aztán egyé válnak a természettel" (Ezt a szöveget szintén V. T. "ajánlotta")
válasza:Sajnálom!
Amikor a tata meghalt azt mondtuk beteg volt nagyon és felment a csillagok közé. Hát ez nagy hiba volt. egyszer beteg lett apa és a gyerek összeomlott, nagy nehezen kiderítettük, hogy ő már magában attól retteg, hogy apa is felmegy a csillagok közé.
Utána okosan elkezdtük mondtani, hogy hát nagyon nagyon öreg volt. Na erre egy évre szórakoztunk, hogy "
jaj kisfiam nem tudok lehajolni, már öreg vagyok" de nevettem,erre ő sírva fakad, hogy akkor én is elmegyek a csillagokhoz....Hát nem egyszerűek a gyerekek, nagyon vigyázni kell mit mondunk:(
Köszönöm az eddigi válaszokat és az együttérzéseket! (természetesen örömmel fogadom a hozzászólásokat továbbra is)
Hasonló ötletek jutottak nekünk is eszünkbe. Eddig mi csupán arról beszéltünk a csemetéknek, hogy nagymama nagyon beteg. Arra próbáltuk felkészíteni őket, hogy látogatásnál ne érje őket váratlanul a mama hirtelen fogyása, beszédkésségének nehézsége. Külön vittük el őket mamához, mivel ketten együtt néha kijön belőlük a kisördög. Evvel kíméltük a mamát, és egymást sem zavarta meg a két gyerek. Ezt megértették. A költözésről nem beszéltünk nekik eddig. Meglepődtünk, hogy az 5 éves kisfiúnk-, aki eléggé komoly tud lenni-, egyszerűen, természetesen megjegyezte, ha odaköltözünk abba a házba, majd ő fogja etetni a cicákat. Két nappal később húgának említette vásárlás közben, hogy majd akkor kap új, hercegnős szőnyeget a szobájukba, ha odaköltöztünk. Ma pedig konkrétan rákérdezett, miért kell odaköltöznünk. Erre nem tudtunk akkor mit felelni. Most megbeszéltük, mit mondunk, hogy egyet haljanak mindkettőnktől. Mi kissé hívők vagyunk, tehát a mennyországba mennek akik meghalnak szöveggel álltunk elő este. Természetesen azt nem említettük, hogy a mama meg fog halni, csupán azt, hogy oda jutnak, akik meghalnak, ha nagyon öregek, és betegek.
Egyik nagypapa-, az említett mamának a férje-, már régóta halott sajnos, gyerekek nem is ismerték. Őt hoztuk fel példának, hogy a temetőbe járunk hozzá, de ő már a mennyekben van. Kisfiúnk egyből rávágta: a papa teste a temetőben, lelke a mennyekben van, onnan néz minket. Mit ne mondjak, evvel a kijelentésével ismét meglepett minket. /hozzáteszem, az óvodában van hetente - kéthetente hittan oktatás/
Reménykedünk, hogy a felkészítés valamelyest segít majd feldolgozni a halál fogalmát, és ennek okán a költözést is a gyerekek számára.
válasza:Októberben kórházba került anyukám. 2,5 éves fiam nem értette miért tűnök el minden nap (mentem látogatni). Mondtam neki, hogy mama beteg, megyek meglátogatom, viszek neki innivalót.
1 hét kórház után anyukám meghalt. Én azt mondtam a fiamnak, hogy felment a mennybe és ott van az angyalkákkal, már ő is angyalka, nem beteg már, jól van és mosolyog ránk egész nap, onnan figyel minket. Elfogadta.
Temetésre nem vittük el, de utána kimentünk együtt a temetőbe, ahol annyit mondtam, hogy a teste itt van a földben és a lelke van a mennyben. Nem tudom mennyire érti ő a test-lélek dolgot, de én így tudtam neki elmondani. Ezt is elfogadta.
Néha itthon gyertyát gyújtok édesanyámért és néha pityergek is. A fiam először azt hitte miatta, de elmagyaráztam neki, hogy hiányzik az anyukám azért sírok, szomorú vagyok, mert csak sokára találkozhatok vele.
Sok erőt kívánok Nektek!
válasza:Bocsi előbb írtam, aztán olvastam.... most látom hogy te is azt mondtad nekik, hogy a teste itt a lelke ott.
A költözésre én csak annyit mondanék, hogy a sógorodat nem hagyhatjátok egyedül. Szeretnétek vele lenni, ezért mentek oda hozzá.
Őszinte részvétem!
Köszi a hozzászólást!
Mi is sokat beszélgetünk a csemetékkel, reméljük így könnyebben megemésztik a történéseket.
Azt, hogy test itt, lélek ott nem mi mondtuk a gyerekeknek, kisfiúnk magától találta ki, mi pedig úgy gondoltuk, ez a felfogás nem rossz, ezen megyünk tovább.
Nálunk otthon van a mama, hospice kijár hozzá, és mi is kétnaponta átmegyünk. (bár nem könnyű megoldani, megszervezni) Sajnos napról napra rosszabb állapotban van :-(
Mivel kert is van, a jó idő megérkezte óta avval is foglakoznunk kell. Holnap mind a négyen meglátogatjuk a mamát, majd a kertrendezéssel szeretnénk foglalkozni.
Mostanában senkinek nem könnyű a családban. Sógorom egyre nehezebben bírja szegény, mi azt sem tudjuk hol áll a fejünk, annyi dolog kavarog benne. Már ott tartunk, próbáljuk leírni, ami eszünkbe jut, majd fontossági sorrendet felállítani, de ... húúú. Az itthoni mindennapi rutin (munka, gyerekek bölcsibe, óviba, majd haza, itthoni teendők, stb.) mellett mama ápolásának megszervezése, az ottani háztartás vezetése, a kert rendezése, a régebben betervezet dolgok megvalósítása, melyeket nem lehet halasztani, a másik vidéken élő nagyszülők látogatása (hiszen ők sincsenek túl jól), ...stb...stb...
Gondolom, mások élete is hasonló. Egyik időszakban állóvíz, szinte semmi nem történik, majd minden összejön egyszerre.
Szerintem ez épp ide illik:
"Próbálj meg minden zavaró, kedvezőtlen körülményt az életben átmenetinek tekinteni. Ahogy a víz színén fodrok keletkeznek, majd hirtelen eltűnnek, épp olyan a világon minden más is. Születünk és újraszületünk, életeinket mindenkor a pillanatnyi karmikus körülmények határozzák meg. Gondjaink keletkezése és múlása is végtelen ciklikus forgásban történik. Az egyik jön, aztán már nincs is sehol, de máris megjelenik a következő, mely hamarosan szintén semmivé lesz."
(Tendzin Gjaco, a 14. Dalai Láma)
válasza:Kedves Kérdező!
Nagyon sajnálom a Nagymamát! :(
A mi történetünk hasonló, és mégsem. Nekem a pár hónapos Kisfiam halt meg nemrég (betegen született), és van egy 2 és fél éves testvére, akinek mindezt meg kellett magyaráznom.
Szerintem az a legfontosabb, hogy amennyire lehet, természetesen kell kezelni ezt a helyzetet. Én is azt mondtam, amit Te tervezel, hogy a Testvérkéje az Égben van, egy kicsi angyal, és nagyon jól érzi magát odafönt, onnan vigyáz ránk tovább. Ezt a magyarázatot szépen elfogadta.
A gyerekek sokkal okosabbak, mint mi gondoljuk... Sokkal többet megértenek, mint gondolnánk, szóval jól meg kell gondolni, mit válaszolunk nekik! De úgy látom, hogy Ti is jó úton jártok már.
Minden jót kívánok Nektek!
válasza:sziasztok! nagyon sajnálom...
azt olvastam Ranschburg Jenő könyvében, hogy nem szabad a gyereket félrevezetni, leplezni a felnőttek fájdalmát és hagyni kell, hogy a gyerek is gyászoljon a maga módján.
Nem tudom, nagyon nehéz ez.
Az én fiam 3 éves és ha a dédipapa szóba kerül (meghalt egy éve), mindig elszomorodik. "de hát miért nincs itt? én meg akarom puszilni!" azt hittem, szétfacsarodik a szívem. kicsik, de ugyanúgy érzik a veszteséget.
sajnos okos ötletet nem tudok, de a többiek nagyon értékes dolgokat írtak!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!