Másfél éves kislányom pár hete minden apróságon, ami nem akarata szerint történik, hisztizik. Mi a jó "ellenszer"?

Egyszerűen rá kell hagyni a hisztit.Amikor rájön,hogy bőgéssel nem kap meg mindent le fog róla szokni.Tudom,hogy nehéz és idegtépő hallgatni ah ordít de kell.Hidegvizes arc helyett be a hideg zuhany alá(nagyi megcsinálta velem kölök koromban),ne félj nem hisztiztem többet.Netán,ha nagyon elfut a pulykaméreg rácsaphatsz a fenekére is egy kicsit.(Néha szerintem belefér,még ha a korszerű nevelés nem is támogatja.)Ha most hagyod,hogy mindent megkapjon,akkor később is ez lesz,csak akkor nem az fog menni,hogy ki fújja a szappanbuborékot...nézz szét egy kicsit a 10en éves korosztálynál és találsz 1-2 szép mákvirágot.

Kistesó:próbáld meg bevonni a baba gondozásába.Esetleg neki is legyen egy kisbabája,akit ugyanúgy fürdet, pelenkázik, mint te a kistesót.

4nálam kisebb testvérem van(14-6 évesig) és most várom első gyermekem,tehát mondhatni tapasztalat

Másfél évesen a határait próbálgatja. Rájött, hogy hogy ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, akkor elérheti, hogy mégis úgy legyen. Az én fiam ugyanezt csinálja. (Egy gyerekorvos véleménye: másfél évesen minden gyerek hisztis.)

Én azt gondolom erről, hogy teljesen nem szabad letörni az akaratát, mert akkor "leszokik" a saját véleményről, ami szerintem nem jó.

Ha kis dologról van szó, amiben ha engedek, akkor sem történik katasztrófa, akkor engedek, de még a hiszti kitörése előtt. Nehogy azt gondolja, hogy a hiszti a megoldás az akarata érvényesítésére. Ilyen például, hogy mondjuk nem kell a lencsefőzelék, de kell a joghurt. Mi van, ha azt eszi? Semmi, csak a belénkrögződött "meg kell enni ezt is" hagyománya, de ha jobban belegondolsz, ettől nem történik semmi.

Ha az a nézeteltérés tárgya, hogy nem akar hazajönni a játszótérről, akkor megpróbálok kompromisszumot kötni: még egy párat csúzdázhatsz (vagy labdázhatsz, vagy homokozhatsz, amit épp szeretne), de mást már nem játszunk. A végtelenségig nem csúzdázik, mert előbb-utóbb mást játszana, de akkor már nem lehet. Ha ekkor hiszti van, akkor is hazaviszem. Otthon meg megpróbálom elterelni a figyelmét kajával, játékkal, bármivel, ami jön. Ha nem megy, akkor hisztizzen, majd abbahagyja.

Az más eset, amikor nincs mese, nem engedhetek: ha például az út közepén jön rá, hogy visszafordulna, vagy ha mindenképpen az ollót akarja a kezemből, amivel épp dolgozom. Ilyenkor megintcsak a hiszti kitörése előtt megpróbálom elterelni a figyelmét, ha nem megy és kitör a hiszti, akkor hagyom. De engedni nem fogok és körül sem ugrálom, hogy hagyja abba.

Remélem, előbb-utóbb megtanulja, hogy megbeszélhetünk dolgokat, de a hisztinek semmi értelme.