Itt csak az én dackorszakos gyerkőcöm "szivatja" a szüleit?

Imádom a 3 évesem, kiegyensúlyozott, értelmes, okos, ügyes kisfiú, akivel bárhol megjelenek, nem kell szégyenkeznem miatta, bármit meg lehet vele beszélni, nem hisztis DE 3 évesen a dackorszakát éli, és na. az anyja csak az anyja, az apja csak az apja, velük mindent lehet, feszegeti a határokat.

Sehol máshol nem csinálja azt, amit otthon. Sem a nagyszülőknél, sem a bölcsiben, és már elfogadtam, hogy ez a viselkedés, amit produkál, nekünk szól.

Kérdésem: azok az anyukák, akik odáig meg vissza vannak azért, hogy 3-4 éves koráig otthon a helyük a gyerekeknek, fúj bölcsi, fúj ovi mini csoport, meg hogy az "állam neveli a gyereket, az ilyen minek szült, aki beadja bölcsibe" hogy bírják ezt feldolgozni?

Ha nem ment volna bölcsibe a fiam (dolgozni kezdtem) nem jövök rá, hogy ez a viselkedés csak tényleg nekünk szól. Mindig kiakadtam, mikor a nagymamák áradoznak/tak a gyerekről, és nem hiszik el, hogy úgy viselkedik, amiket mondunk....

Miért az állam nevelné, ha bölcsis a gyerek? A fiam mire bölcsibe ment, folyékonyan mondatokban beszélt, verseket, énekeket tudott, tudott rendesen enni, inni pohárból, és nem volt válogatós. sosem. Szemben pár pajtásával... nem hiszem, hogy aki bölcsibe adja a gyerkét azért teszi, hogy ott tanuljon meg mindent. Főleg aki be sem adja, mert hogy otthon a helye, az honnan tudná? Miben különbözik egy olyan 3 éves, aki 2 évesen bölcsibe (is) járt, attól, aki otthon volt... Nem hiszem, hogy az én gyerekem butább vagy neveletlenebb lenne az itteni szuperanyukák gyerekeinél, akik a bölcsi/ovi ellen vannak, és közben meg olyan kérdéseket írnak ki, hogy "hisztizik, toporzékol a gyerek, mit csináljak" stb...

És igen, utálom, hogy az ilyen anyukák miatt kell lelkiismeretfurdalásomnak lenni, mert a fiam bölcsibe jár, és a lányom is 2 évesen bölcsibe fog járni, mert neki 3 évesen már oviba kell mennie a 25 gyerek közé....

Na, kicsit elkanyarodtam a kérdéstől, de valahol kapcsolódik hozzá.

Akinek nem inge...