Te akinek átlagos gyermeke van képesnek éreznéd magad arra, hogy egy hiperaktív gyerekből kineveld a viselkedési sajátosságait?

a hiperaktivitás nem nevelés, hanem betegség.

soha nem értettem ezeket a kérdéseket... ez tök sértő amit írtál.

de hogy válaszoljak is, szerintem lehet kicsit könnyíteni sok sporttal és foglalkozással, végtelen türelemmel, megértéssel és akinek hiperaktív gyermeke van, kötelessége az olyan csököttagyú emberekkel megértetni, hogy ez egy betegség...

Volt egy könyv amiben egy orvos valahogy így írta a le a nevelést.

Vannak könnyü természetü gyerekek

és

vannak nehéz természetü gyerekek.

Ès vannak szülök akik a könnyü természetü gyerekükböl nehéztermészetüt csinálnak.

Ès vannak szülök akik ennyhíteni tudják a nehéztermészetü gyermeküket.

Ez az amit nevelésnek hívnak.

Szóval szerintem nehéz eldönteni, hogy egy gyermek tényleg hiperaktív, vagy csak rossz nevelés áldozata.

Vagy nagyon aktív csak és még a szülö is rétesz egy lapáttal neki.

Szerintem ez nem fekete és nem fehér, szerencsére a gyerekek nagyon színesek. Ott ahol már felmerül, hogy probléma van ott a szülönek még még jobban okosan, tudatosan kell nevelnie a gyermekét, hogy enyhíteni lehessen azt ami van.

Kinevelni? Senki nem képes rá (hacsak nem valami sarlatàn).

Nekem van " átlagos" és hiper gyerekem is.a nevelés az ugyanaz mégis igy lett.most akkor mi van?

Már kérdeztél pár napja-hete egy hasonlót.

Nem nem érezném képesnek magam. Nekünk csak határeset a nagyobbik fiam és más gondok vannak leginkább de azért határon van, pontosan látom a másik két gyerekemet érdekes mód ugyanazokkal a módszerekkel, elvekkel sikeresen nevelgetjük, a nagyobbal pedig ugyanazok nem működnek.

Sajnos az emberek imádnak ítélkezni olyanról amiről lövésük sincs. De nem csak a hiperaktivtás-szülő nem nevel szerintük -témakörben hanem minden másban is, miért vállalsz egy gyereket miért vállalsz 3 at miért mész vagy nem mész vissza dolgozni előbb-utóbb, mit miért csinálsz úgy ahogy...

Tudod itt a fő probléma azzal van, hogy sok hiperaktív és egyéb sni-s gyerek szülei elvárják/megkövetelik, hogy az átlagos gyerekek és szüleik hozzájuk igazodjanak. Hogy szó nélkül tűrjék a kezelhetetlen, sokszor agresszív viselkedésüket.

Múltkor az oviban egy kisfiú fél órán keresztül dühöngött a folyosón. 3 csoportnyi gyerek ruháit és cipőit rugdosta az előtér közepébe és taposott rajtuk. A várakozó szülőket és gyerekeket csípte, harapta, ütögette, köpködte, a kiállított alkotásokat összerombolta stb. Szótlanul kellett tűrni, mert szegény nem tehet róla.

Nincs nap, hogy ne bántana valakit, és kábé rászólni sem lehet.

Hát bocs, azért mindennek van határa.

Valamilyen nevelést a problémás/beteg gyereknek is kapnia kell, főleg, ha "normál" közösségbe jár. És az átlagos gyerekeknek is vannak jogaik.

Csak ezzel az sni-s gyereket nevelők nem foglalkoznak.