Milyen hobbija legyen a gyereknek?

A hobbinak az a lényege, hogy olyan tevékenység, amiben örömét leli az illető. Tehát a kényszert mint olyat eleve ki kell zárni.

Direkt módon nem tudod meghatározni, hogy mi legyen gyereked hobbija, indirekt módon nagyon is, tehát hogy mivel/mikkel találkozik, mit mutattok meg neki az apjával, illetve az egyik legfontosabb, hogy Neked és párodnak milyen hobbija van, és mivel szerettek foglalatoskodni. Hiszen a gyerekek "isszák" azokat a dolgokat amiket a szülők is csinálnak.

Ezért is gyakori, hogy pl. orvosnak orvos gyereke van, jogásznak jogász. NEm mindig arról van szó, hogy a szülők belekényszerítik a gyereket saját medrükbe, hanem annyira elhivatottak, hogy a gyereknek megtetszik, és mivel nyilván nem teljesen tehetségtelenek abban az irányban, viszik tovább.

Nehéz dolog ez, terelni őket valamerre, megmutatni egy értékrendet, amit mi jónak tartunk, de szabadon is engedni, hogy ha a kedve és fantáziája másfelé viszi, akkor mehessen.

Mi azt fogalmaztuk meg a férjemmel, hogy a zene és a sport/mozgás legyen mindenképpen benne a kiskori életükben. Hogy milyen formában, az meg úgyis alakul. (Pl. úszni megtanulni mindenképpen elküldjük őket, de ha tudnak már biztonságosan úszni, akkro nem kötelező utána az úszóedzsé, más sport is jó)

3 évnél korábban nemigen szoktak elkezdeni semmit, kivéve akinél már ez előtt megmutatkozik, hogy valamihez kifejezett tehetsége van. 3 éves korban pedig már látod, hogy mi az, ami érdekli, amit szeret, és az alapján tudsz neki választani (ha mindenképpen akarsz). Az én dédapám úgy tartotta, hogy a gyerek űzzön valamilyen sportot, és játsszon valamilyen hangszeren. Szerintem is így van, aztán, hogy ez kinövi-e magát később valami komolyabbá, az más kérdés.

Én inkább arra törekszem, hogy minél többféle dologgal ismertessem meg a gyerekeimet, de kötetlenül. Ez fogja magabiztossá, érdeklődővé, nyitottá tenni. Az, hogy elviszem táncolni, karatéra, angolra, úszásra, lovaglásra, korcsolyára, stb. nem biztos.

Picinek is látszik sok dolog, jól írták előttem páran.

Az egyik gyerekem imád társaságban lenni, míg a másik inkább magában szeret ellenni. Az egyik nagyon jól rajzol, a másik nem annyira. Az egyiknek nagyon jó a mozgása, a másik csetlik-botlik. Az egyik nagyon ügyesen labdázik, a másik kb mint egy egyéves.

Nekem a legnagyobb sincs még 5 éves, ő balettra jár. Ezt mi választottuk neki, de tetszik neki, illik is hozzá. Hittanra is jár, ezt viszont ő választotta magának (látta, hogy mennek az ovisok és ő is menni akart).

A 3 évesem még nem jár sehova, talán megpróbáljuk neki is a balettot, de nem tudom mennyire fog örülni, hogy a táncteremben nem ő van egyedül.. Majd meglátjuk.

Mindenesetre ilyen picinek én azt gondolom, hogy mozogjanak minél többet!!!!

A kreatív hobbik még ráérnek. A hosszú tél úgyse jó másra, mint itthon gyurmázni, festeni, stb.

Én úszni akarom majd beíratni minél előbb - 5-6 évesen. Imádja a vizet, és szeretném ha minél előbb megtanul-e úszni.

Hogy ezen kívül milyen hobbija lesz az tőle függ majd.

Ha pl. zenei általánosba iratod, az is lehet egy irányvonal is akár, ott biztos fog kórusba járni és hangszeren tanulni.

Azért 3 éves kor előtt úgysem iratod be sehova, egy 3 évestől meg már meg lehet kérdezni hogy mihez van kedve.

Tánc, lovaglás, hangszer - amiket írtál ezek mind inkább általános iskolában vannak, akkor pedig már látod a gyereken hogy van-e kedve, tehetsége hozzá.

A festéshez pedig tehetség kell, te nem tudod meghatározni hogy namármost festő legyen :-)