Másnak a kisgyereke is "megőrült" költözés után?
2,5 éves a kislányom, muszájból költöztünk egy sokkal szebb lakásba mint a korábbi, és teljesen más környékre. Viszont itt laknak az unokatesói egy utcával odébb. A szobája nagyjából olyan mint volt, viszont a rácsos ágyát lecseréltük egy leesésgátlósra. Az egy dolog, hogy nem hajlandó az ágyában aludni, hanem köztünk szeretne. De az már nem oké, hogy alig lehet ágyba rakni, sőt a délutáni alvását ami eddig teljesen normálisan ment 2 óra hosszat, most hanyagolja. És fel-alá száguldozik a lakásban mint egy őrült, dobálja a játékait, plusz bekakil amit már pár hete nem csinált (nappalra szobatiszta elvileg).
Értem, hogy ez nagy változás neki de mit tehetnék? Már hetekkel korábban elkezdtük felkészíteni őt, meséltünk neki a költözésről, hogy mi hogy lesz, persze az is szóba került hogy akár mindennap találkozhat az unokatesóival akiket imád. Mindig nagyon jó gyerek volt és most ezt a hisztijét nem tudom kezelni.
Sok ilyen jellegű kérdés van az oldalon de mindenki azt írja, hogy az ő gyereke észre sem vette a költözést...Hát nekünk nincs ekkora szerencsénk...
válasza:"muszájból költöztünk egy sokkal szebb lakásba "
Ez MIT akar jelenteni?
Mellesleg egy 2,5 éves gyereknek hiába mondod el elöre, hogy elköltöztök, nem érti meg, mert nem tudja, mi a költözés.
Az meg természetes, hogy hiányzik a megszokott környezete, nem találja a helyét az új lakásban - az lenne csoda, ha nem lenne problémája ezzel.
De egyébként is ez a kor az, amikor különösen érzékenyek a változásokra, és neki nem az unokatestvérekre van szüksége, hanem a megszokott otthonára.
válasza:
válasza: válasza:Az még sztem belefér,hogy nem találja helyét,nem alszik az új ágyan stb de hogy bekakil az már sokkal "súlyossabb" probléma!
Ez egyértelműen lelki okokra utal!
Én megkeresnék egy gyermekpszhihiátert és megkérdezném mi a teendő ilyenkor!
Egyértelmű,hogy a költözés viselte meg nagyon:
válasza:Köszönöm szépen a válaszokat, elgondolkodom rajtuk!
Az, hogy muszájból költöztünk sokkal szebb lakásba, azt jelenti, hogy nem a saját lakásunkban laktunk ami el lett adva, és muszáj volt emiatt kiköltözni, de ahova költöztünk az a sajátunk és sokkal szebb is mint az előző volt (de én nem szeretem annyira, főleg a környéket). Lehet, hogy ezt érzi rajtam esetleg, hogy nem szívesen költöztem ide, de előtte nem nagyon mutatom, próbálom lelkesíteni őt.
Az ággyal kapcsolatban lehet, hogy igazatok van, lehet hogy legalább azt meg kellett volna hagyni :-( most egy hete vagyunk itt, már nem akarom visszahozni a rácsos ágyat mert szerintem még jobban összezavarná. Most már ebből a helyzetből kell kihozni a legjobbat.
Még az is lehet, hogy most élvezi hogy ki lehet belőle mászkálni?
Van egyébként egy pszichiáter ismerősünk, meg fogom kérdezni hogy ez még belefér-e a normálisba, ha nem javul a helyzet a héten.
válasza:"Lehet, hogy ezt érzi rajtam esetleg, hogy nem szívesen költöztem ide, de előtte nem nagyon mutatom, próbálom lelkesíteni őt."
Ez lesz az oka. A gyerek előtt nemigen lehet színészkedni. A gyerek érzelmi lény, és leginkább az Édesanyja hangulára reagál, arra hangolódik rá. Ha Te nem szereted a lakást, ő sem szereti.
Müller Pétertől iéznék neked néhány mondatot, nagyon beletrafált a lényegbe:
"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is, ha valódi."
/Müller Péter/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!