Mit kezdjek, mit csináljak egy 5 éves nem szófogadó kislánnyal?

Most komolyan el kell magyarázni egy anyának, h a gyereket nem csak kipottyantjuk, hanem következetesen neveljük az első perctől? Én azt hittem, ez mkinek logikus, aki gyerekt vállal.

Nem késő még megfogni a gyeplőt, de kemény munka lesz. Kezdhetnéd azzal, h csak olyan büntetést ígérsz be, amit később be is fogsz tartani. Mert ha üres lózungokat puffogtatsz egész nap, persze, h nem vesz komolyan. Pl. ha balhézik a játszótéren és te beígéred, h azonnal hazamentek, ha nem fejezi be, akkor induljatok is el, ha nem hagyja abba.

De egyszerűen nem hiszem el, h nincsenek ötleteid, hát a te gyereked, te ismered, h mi az, amivel hatni lehet rá. Én most hiába mondom, h vond meg a délutáni medencézést, ha nincs is medencétek vagy nem is szeret lubickolni a kislányod.

Bár a gyereket elsősorban szeretni [és nem nevelni] kell, mindenképpen szükséges, hogy ismerje a helyét a koordinátarendszerben.

Kisfiam is hasonló jegyeket kezdett el felvenni az anyjával kapcsolatban. Szép szóval, több alkalommal is figyelmeztettem, hogy fogadjon szót anyának, mert büntetés lesz a vége. Egy különösen hisztis, akaratos napot követően, amikor az anyja elvitte az oviba (beszóltam a munkahelyemre, hogy egy órával később tudok csak érkezni) és az összes játékot felpakoltam a padlásra.

És szerkesztettem egy rajzlapra egy heti jósági táblázatot, ahol minden nap piros és fekete pontokat lehet rajzolni.

Délután volt nagy csodálkozás, mikor hazajött.

Sírásra és hisztire számítottam, ehhez képest higgadtan és csodálkozva fogadta. Elmagyaráztam, hogy amiatt büntettem így, mert csúnyán beszélt az anyjával. Innentől minden nap értékelni fogjuk a viselkedését, és ha ügyes, akkor piros pontot kap, ha szófogadatlan és hisztis, akkor feketét. Akkor fogja a játékait visszakapni, amelyik napon több piros pontot kap, mint feketét.

Már másnap délután le tudtam hozni a játékokat.

Megértette, hogy gyerekként csak azokban a dolgokban dönthet ő, amelyekben mi felnőttek megengedjük neki. A főnök anya és apa.

És hogy miért írtam, hogy elsősorban szeretni kell a gyereket? Mert Müller Péter nagyon beletrafál a közepébe a dolgoknak, amikor arról beszél, hogy a gyerek rólad, vagy a családtagokról veszi a mintát. Szavakkal nem lehet nevelni egy gyereket, csak a viselkedéssel. Azt kopizza a gyerek. A tiedet, a párodét, a nagyiét.

"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."

> Müller Péter <

Jaj, Müllert Pétert inkább nm kellett volna...

Na most itolsó, nagyon bölcs dolgot javasoltál a kérdezőnek....:/ Szeretni kell a gyereket? Téééényleg? Ezt is Müller Péter mondta?:) Ez a kérdezőnek biztos eszébe se jutott volna magától...