Hogyan értessem meg vele, hogy ezzel nem tesz jót?

Sziasztok!

Van egy közel három éves kislányunk. Természetesen megy a hiszti folyamatosan.

Még mielőtt megszületett, eldöntöttem, hogy nem leszek hajlandó tolerálni a hisztériát, és amennyire csak tudok, következetes leszek. Eddig elég jól is megy, bár szerintem a dobhártyám már maradandó károsodást szenvedett, mert amikor hisztizik a drágám, olvasást tudok tettetni, de sajnos a fülem nem tudom bezárni.:)

A probléma nem is ezzel van, hanem a férjemmel. Többször megbeszéltük már, hogy SEMMILYEN reakcióval nem bátorítjuk a hisztizést, tehát nem veszünk róla tudomást. Ennek ellenére, ha a kicsi elkezd szirénázni, a férjem kb. 2 percig (vagy addig sem) bírja, egyből belemegy akármibe, csak azért, hogy a lányunk "ne sírjon". (Könnyek persze nincsenek sehol...) Annak persze örülök, hogy ennyire szereti a kis szarost:), de az a baj, hogy a lányunk emiatt azt hiszi, nálam is működik a műbalhé, és próbálkozik is rendesen.

Mondtam már a férjemnek, hogy ezzel velem több szempontból is kitol, például kb. úgy érzem magam mint a gonosz mostoha, erre csak annyit felelt, hogy ne is foglalkozzak vele, itt van ő tündérkeresztanyának. Folyton elvicceli a dolgot, pedig én úgy érzem, ezzel nem jó irányba tereli a lányunkat. Mondtam már neki szépen is, csúnyán is, mindig bólogat, aztán következő alkalommal megy minden ugyanúgy.

Hogy értessem meg vele? Vagy talán ez nem is olyan nagy probléma? Ami nagyon idegesít, hogy úgy érzem, a tekintélyemet is aláássa, amikor nem engedek valamit a lányomnak, ő pedig felülbírálja a döntésem, hogy neki kedvezzen. Persze ilyenkor nem hagyom magam, továbbra is "tiltott" marad a dolog, de ezzel megint csak úgy érzem, hogy még közelebb kerülök a gonosz szülő szerepéhez.

Más szempontból egyébként szuper a házasságunk, bár nem tudom, hogy ez jelent-e bármit is ebben a helyzetben.

Előre is köszönöm a válaszokat!