Őszintén, mit csináltatok volna a helyemben? Egyáltalán, ez belefér még a dackorszakba? Van köze ahhoz, hogy ikrek?

Egyetértek az első válaszadóval.

Valószínűleg úgy érzi a lánykád, hogy a tesó most kivételezett helyzetben van, valami extrát kapott, és a csokiköveteléssel ő is próbált valami engedményt kicsikarni.

Nekem nem ikreim vannak, hanem 1 év korkülönbséges párosom, akik ikerként viselkednek, és nagyon-nagyon kötődnek egymáshoz.

Amikor kicsik voltak, én is kaptam a millió jó tanácsot, hogy nem szabad túlzottan kötődni hagyni őket, pl. hiányzásnál. Ezért az oviban külön csoportba kerültek, aminek az lett a vége, hogy egyikük gyakorlatilag egész nap meg sem szólalt. Ovit váltottunk, onnantól mentem a saját fejem után. Ha az egyik beteg volt, és úgyis otthon kellett lennem, maradt a másik is. Iskolába is együtt kerültek (a nagyobbik évvesztes, meg egyéb ok is volt). Ott már nem okozott gondot, ha csak az egyik volt beteg. Szóval hagytam őket annyira kötődni, amennyire akartak, és ha megoldható volt, mindkettő velem maradhatott.

Középsuli választásnál az osztályfőnök azt javasolta (elég erősen), hogy menjenek külön, de nem akartak.

Most 16 és 17 évesek, egy osztályba járnak a gimiben, sok a közös programjuk, nagy az átfedés a barátaik között is (amúgy fiú-lány páros), de megvannak a külön barátaik, külön programjaik, külön életük, és nem féltékenykednek egymásra. Viszont a fél szemük még most is ott van a másikon.

Most nézem, hogy nem csak a kérdésedre válaszoltam, bár azt gondolom, hogy ez így egyben talán a segítségedre lehet a későbbiekben is.

Annyit akartam még írni, hogy a következetességed dicséretes, én sem nasiztattam volna meg a kislányt. De érdemes lenne ma, már nyilván higgadtabban újra beszélnetek az egészről, hátha a maga szintjén meg tudná fogalmazni, mitől volt tegnap olyan rossz passzban.

Igazuk van, ezen kívül dolgozott benne a cukor.

Szóval ilyen előfordul. A dackorszak javában tart. Ezt meg kell tanulni lekezelni, és elviselni.

Néha van ilyen, hogy édesség hatására felpörögnek a gyerekek. Ha ez egy dacos megnyilvánulással is párosul, akkor elég kellemetlen tud lenni, a gyereknek is, meg akik jelen vannak, azoknak is. A dackorszakban ez a szép, hogy nem lehet előre sejteni, hogy mi miatt szakad el a cérna a gyereknél. Egyszerűen még nem tudják kezelni túláradó érzelmeiket, ebből lesz a hisztiroham, amiből nehéz kikeveredni...

Amikor a hisztin túlvagyunk, és hozzám bújik, mindig megbeszéjük, hogy haragszom rá, amikor ellenkezik velem és dacos és hisztis, és nem hallgat a szép szóra, csak a maga igazát fújja - de olyankor is szeretem. Mert ő az én kisfiam, és mindig szeretni fogom!