Hogyan lehet türelemre tanítani egy másfél-két éves gyereket? Egyáltalán lehet?

Szívemből írtál. Nekem is ennyi idős a fiam, és pont ugyanezt csinálja. Mi nem teszünk mást, mint veszünk egy-két mély lélegzetet és a lehető leghiggadtabban tesszük a dolgunkat, nem kapkodva, de nem is lassan. Amolyan "ez van" beletörődéssel. Nem számít a magyarázat (nem jut el a megfelelő helyre, mintha nem is hallaná meg az amúgy nagyon is okos gyermekünk), nem számít az sem, ha sztrájkolunk és akkor nem kapja meg, ha üvölt, akkor is üvölt, csak már okkal. Nem számít a sebesség sem. Mi "feladtuk" kicsit, és úgy állunk hozzá, hogy majd elmúlik magától, akkor sem vagyunk hajlandóak megőrülni. Egyszer-kétszer bevált, hogy még a kiabálás elején elkezdünk énekelni, mindig a cselekvéshez kapcsolódó éneket, és akkor figyel, néha ismétli a hallott szavakat, pl. fürdéshez készülődve a kiskacsa fürdiket, ilyesmiket, és akkor valahogy elfelejti a kiabálást, mert érdekli :) De ez sem örök érvényű, néha nem jön be. :)

Azért, ha megfejtetted, és megvan a megoldás, írj egy privit, mert minden varázslat érdekel! :) Addig pedig nektek is kitartást a mindennapokhoz! :)

Apósodéknak van igaza, ha azonnal ugrasz, ha hisztizik, akkor ehhez szokik. Hagyd sírni, hisztizni, és öltöztesd, vagy akkor adj neki, amikor annak az ideje van.

Másfél évesnek hiába magyarázol, mert azt nem érti még meg.

Ne az történjen, amit ő akar, hanem, amit ti akartok. Ha hagyod, akkor ez később még rosszabb lesz.

Két éves a kisfiam és nálunk is ugyanez a helyzet. Ha láttál még türelmetlen gyermeket /nyilván a sajátod után:-)/, akkor az én fiam olyan.

Nekem beválik mostanában az, hogy csírájában elfojtom a hisztit/toporzékolós, üvöltős jelenetet ezzel a mondattal: Erre nem vagyok kíváncsi, mehetsz a szobádba, ott folytathatod, és ha végeztél, szeretettel várlak.

Ha éjjel felébresztenének, akkor is fejből tudnám ezt a mondatot, mint egy mantrát, annyiszor elmondom. De hatásos. Az adott hisztit rövidre tudom fogni ezzel. Persze, 5 perc múlva kezdődik újra valami más okból, de ez életkori sajátosság.

Ilyenkor /a mondatom után/ a fiam bevonul a szobájába, hallom egy-két percig a hüppögését, aztán kijön és megölel. Lehiggad, és képes megvárni, amíg megmelegítem a kakaóját, kikészítem a reggelijét vagy bepelusozom a húgát.

Találj ki te is valami ilyesmit, és következetesen alkalmazd! Persze, ne várj azonnali eredményt! Nekem beletelt néhány napomba, mire leesett Neki, hogy komolyan gondolom.

Olvasd el ezt a cikket,pont erről szól

[link]

Remélem tud segíteni:)