1,5 éves, nem bírok vele (más sem). Mit tegyek, bízzam a bölcsire? (tudja, hogy nem szabad, mégis csinálja és károkat okoz)

Tudod, ilyenkor azt szokta mondani a védőnőnk, hogy vannak ilyen gyerekek és ha nem tudom eltiltani, akkor tereljem el. Az enyém is ilyen, a nem szabad az nem ér semmit, a kiabálás sem, az összeveszés sem. AMi ér valamit, az a második felszólítás után 10 perc kiságy, vagy pedig a nem szabadnál sokkal érdekesebb valami mást felajánlani.

Sokan mondanak olyanokat, hogy az ő gyerekük sosem tett tönkre semmit, vagy mindig tündérbűbáj volt - még az anyám is rám hivatkozik, holott én biztosan tudom, mennyire rossz gyerek voltam, ő meg idegebeteg, de most az unokánál hát annál szerinte én velem neki semmi gondja nem volt :D

A gyerekek ilyenek, ilyenek is, ne ess kétségbe azért. Ja, a bölcsi sem hiszem, hogy megoldja, de veled azért máshogy viselkedik, hiszen te vay az anyja, te mindent megbocsátasz úgyis és ezt már ennyi idősen tudják ám. Benned bízik, bármi meg mer csinálni, mert tudja, hogy sosem hagyod magára. Gondolj erre, amikor rossz és nem fogad szót :)

kellemetlenkedik, csintalankodik, konokoskodik, dacol a kis zsivány, mi? :)

tööök normális, jól van, mindent jól csináltál.

most, hogy így elérte a 18 hónapos kort, rájött, hogy ő is irányíthatja, alakíthatja, befolyásolhatja a dolgokat, és igen jól szórakozik. most bontakozik ki, és hát roppant biztonságban érzi magát (mert te mindent megadtál az egészséges, tökéletes fejlődéséhez) :)

tökre, de tökre nomrális.

és hát igen, hogy mit kell csinálni ha rosszcsont?

elverni, bántani tilos de még fölös is. ha ráütsz, egy dolgot érsz el vele. azt TANULJA, hogy erőszakkal lehet a dolgokat intézni. (azok a gyerekek, akiket szüleik mérgükben megráncigálnak, azok a gyerekek ha mérgesek, sokszor a látott módszerrel "operálnak" ergo ha valaki a játszin elveszi a lapátját, azt majd fejbevágja egy suta kis mozdulattal)

és a másik az, hogy egy másfél éves a rosszalkodást és a büntetést (popsira paskolás) tökre nem köti össze. van a csíntalankodás, a jó móka, meg van az utána, hogy anyu ijesztő és bántó. de a kettő között a fejecskéjében nincs híd.

ilyenkor csak a kitartással és a következetességgel kell élned. pl. mondjuk csapkodja a kezecskéjével a tévét (nálunk ez volt a szórakozása a kisfiunknak) - odamész, megfogod a kezét, elhúzod a tv-től, és mondod, hogy nem szabad, ejnye-ejnye. ha hússzor, akkor hússzor... lehet "fenyegetőzni" is. nálunk ez a beviszlek a szobába, ha nem hagyod abba. és ha megcsinálta, bevezettem a szobájába, aminek az ajtaján babarács van, amit becsuktam. már elég volt az is, ha vezetni kezdtem, és mondtam, most szépen bemész a szobába ... már bömbölt, és megsajnáltam :) de végül is idővel megtanulta, mert következetesen mindig rászóltam, és elmondtam, nem szabad...

valahogy így tudod "nevelni"

majd ahogy egyre nagyobb és okosodik, egyre inkább megérti.

nem kell még nevelni oly nagyon, legyenek szabályok, ezek fontosak, legyél következetes - amit nem engedsz, sose engedj, mert utána majd mindent ötször tilthatsz majd meg neki.

a bölcsiben igen szépen megtanulják a szabályokat, amelyeket ott mindig is betartanak. otthonra nem hagynak belőle :) :) :) tapasztalat :)

ha azt akarod, hogy otthon is jól működjön, legyél kitartó és következetes. és ne feledd, a gyerek azt csinálja, amit a szüleitől lát. a megoldásokhoz, élethez, helyzetkezelésekhez az eszköztárát most tőled gyűjti, a gyerek utánozva tanul leginkább.