4-5 éves kislányotok inkább apás vagy anyás?

Nálunk is én vagyok a favorit, én mesélek, én viszem fürdeni, velem szeret inkább sétálni is.

Mondjuk nálunk ez nem csoda, 3 évig nem is látta az apját, érthető, hogy jobban kötődik hozzám, engem szokott meg.

Imádják egymást az apjával, de akármiben választani kell, engem választ, hogy én csináljam, én adjam, én menjek vele stb.

Most született a kishúga. Na ná, hogy ragaszkodik az anyjához, és játsza kicsit a kisbabát. Nálunk is pont ennyi a korkülönbség a két lány között. Az enyémek most 5.5 és 1 évesek. Még mindig tart nálunk egy kicsit ez, de azért nem olyan vészes, meg nem is volt nagyon az. Még többször meg kell erősítenem, hogy őt is szeretem, ha megölelem a kishugit, őt is meg kell:D Szerencsére nálunk annyira nem csak én vagyok. De azért általában apa olyan "ha nincs ló, jó a szamár is". Én mindig mondom a férjemnek, hogy ne vegye magára, nem ellene van és hogy őt is szereti természetesen a lányunk. Szerencsére jól kezeli, de néha azért látom rajta, hogy rosszul esik neki, mikor gyengébb pillanatában éri a dolog. De vannak dolgok, amiket direkt ráhagyok, hogy azt csak apával lehet, hogy legyenek közös dolgaik. Pl én is megengedhetném, hogy másszon fel rajtam, üljön a nyakamba, vagy épp a hátamra, ahogy négykézláb mászom a földet, de eljátszom, hogy ezeket anya nem tudja, csak apával lehet ilyet csinálni. Apával jobban szeret fogatmosni pl, de van, ami egyformán jó velem is meg apával is. Pl a játszótérre kimenni egyformán jó apával és anyával is. De ha pl érte megyek gyalog, akkor mindig mondja, hogy miért nem apa jött érte kocsival...viszont ha apa meg érte kocsival, akkor balhé van, hogy miért nem anya jött-ez esetben tudja, hogy anya csak gyalog mehet, mert anya nem vezet:D

Sok mindent eleve az anyák intéznek alap esetben a gyerekek, pláne a kisgyerekek körül...na meg hát lányokról beszélünk a kérdésben:D Még a koruk is inkább azt igazolja, hogy anyásak. Főleg ha lányos lányokról beszélünk.

Én azt javaslom, hogy legyen egy külön kis dolguk, amit csak apával lehet csinálni. Mondjuk lehet ez az esti meseolvasás. A fürdetést nem javaslom, mert pont kifele nőnek abból, hogy apa is bemehet a fürdőszobába, ha fürdenek...mármint lányok esetében. Vagy egy közös játék, amit csak apa tud. Legózni, vagy bábozni, fogócskázni, vagy bújócskázni....lehet egy teljesen újd dolog, mint pl a Jim Carrys filmben a "karom". Az apa mindig a kezével egy "karom" valamit játszott el, ami megcsikizte a gyereket. Szóval akár ilyen is lehet.

Nálunk egy 6 és egy 3 éves kislány van. A nagylány totál ugyanúgy viselkedik velem meg az apukájával, mint nálatok. Bár most már azért nem ennyire elutasító apával, de kicsiként nagyon az volt. A kicsi viszont fordítva. Nála csak apa jó bármire. Én sokszor hiába próbálok meg közeledni, eleve elutasít. Pedig ugyanúgy próbálok vele foglalkozni, mint a nagylánnyal.

Példa: Minden pénteken a nagylányommal alszom kb. 2 éves kora óta. Ez így alakult ki, ilyenkor apuka átvonul a nappaliba a kanapéra, mi meg beszélgetünk sokáig az ágyban, amíg el nem alszik. Egy idő után bevezettük, amikor már a pici is elég nagy lett hozzá, hogy akkor ő meg kivonul az apukájához és kint alszanak együtt. Szombaton meg fordítva lenne, a nagylány alszik az apukájával, a pici meg velem. Viszont most hétvégén is olyan hisztit vágott le, hogy csak na, hogy ő nem akar velem aludni, pedig egyrészt én is szeretném (ő sokkal bújósabb, mint a nagylányom valaha is volt) másrészt a nagy is igényelné az apa-lánya estét. De a pici bevágta a durcit, neki csak apa volt jó.

Ami azért is bántó, mert az esetek durván 80%-ában én viszem őket mindenhova, átlagban sokkal több időt foglalkozom velük, erre jön a totális elutasítás. Vacak érzés.