Milyen óvodai/bölcsödei dolgozónak lenni?

Ped.asszisztens vagyok oviban, en szeretem, de ehhez biztosan kell egy ilyen beallitottsag is. En birom a gyerekeket, zajt, nem vagyok egy stresszes tipus. Most gondolkozom azon, hogy esetleg ovodapedagogusnak tanuljak, csak meg nem dontottem el, viszonylag keson talaltam ra erre a szakmara, vannak mar gyerekeim is, nem tudom, hogy birnam-e az egyetemet igy.

Egyebkent szerintem ez egy jarhato ut, ha te se vagy biztos benne, hogy elobb ped.asszisztensnek tanulj, ez altalaban egy 6-8 honapos kepzes, kozben gyakorlattal. Es akkor majd eldontod, hogy fekszik-e neked ez a palya.

A penz az igen, keves. De nyilvan pedagoguskent tobb azert, illetve ugye vannak elorelepesi lehetosegek a fizuban, asszisztenskent nem annyira.A bolcsodei dolgozok tobb potlekot kapnak ha jol tudom, mert tobb a feladat a pici gyerekkel.

A helyedben nem biztos, hogy erőltetném a dolgot jelen helyzetben (státusztörvény). Én tanító vagyok, a nővérem óvó, a bölcsődei gondozók helyzetéről keveset tudok. Ha szakképzettek (felsőfokú végzettség) akkor talán még jobban is keresnek, mint a pedagógusok, de erre nem vennék mérget.

Az óvókból akkora a hiány, hogy a legtöbb helyen már nem két óvónő van váltásban, csak egy. Délután pedasszisztens vagy dajka van a gyerekekkel, de mivel ők adminisztrációs feladatokat nem láthatnak el és foglalkozást sem tarthatnak hivatalosan, a diplomás vagy szakképzett óvó feladatai megnövekednek. A fizetés pocsék, és sajnos előrelépési lehetőség sincs már (#2, pont most törölték el, konkrétan a pályakezdő majdnem ugyanannyit keres majd, mint a ped1/ped2 vizsga után lévő kolléga). A pedagógus többet keres valamivel, mint a pedasszisztens, ez biztos, csak a felelősség is nagyobb. Most ígérik a nagy fizuemelést, de vele együtt növekszik az elvárás is. Például iskolai pedagógusoknak a rendelkezésére állási idő növekszik, 10%-kal emelkedett a kötelező óraszám szeptember óta. Eddig a legtöbb helyen nem kellett intézményben tölteni a 32 órát, tehát készülhettél otthon. Most ezt is a legtöbb helyen változtatni fogják, mert a 32 órára akár végig feladatot kaphatsz, a felkészülést oldd meg azon felül. Az óvók átfedési idejével is trükköznek, hogy ne kelljen kifizetni. A tanárok, tanítók már nem 30 hanem 60 órát helyettesíthetnek ingyen. 2025-től teljesítményértékelést vezetnek be ami alapján a következő évi béred kerül elbírálásra. A részletek még ismeretlenek, de gyanúsan nem lesz túl objektív. A pedasszisztensek feladatköre igen széles, az ő munkaidőelosztásuk is változott a státusztörvénnyel. Nálunk a suliban irtózatos terhelés alatt vannak, ráadásul a gyorstalpaló képzések semmire nem készítik fel őket igazán.

A státusztörvény a magánintézményekre is vonatkozik, ott annyiból jobb talán a helyzet, hogy néha egy kis plusz jutalom csurran cseppen, de elképzelhető, hogy ott az elvárások is nagyobbak.

Gyönyörű dolog a gyerekekkel foglalkozni, nevelni őket, én is imádom. Viszont szabadidő nulla, fizetés vicc, körülmények megalázóak, társadalmi megbecsülés a béka feneke alatt. Jól gondold át.

Én most gyesen vagyok, amennyiben nem lesz markáns pozitív változás, nem térek vissza a pályára. Csak még ki kell találnom, mi az, amit fele ennyire képes lennék szeretni, mert ez számomra a nagybetűs hivatás. A családomat és a mentális egészségemet viszont nem sorolhatom mögé.

26/N tanító

Én egy kis faluban vagyok/voltam óvónő most terhesség miatt itthon vagyok.

Amikor foglalkozok a gyerekekkel nagyon elkeserít hogy középsős gyerkőcök nem ismerik a színeket, sok gyerek meg se érti amit mondok neki. Nem érti meg hogy elsőnek pisilünk aztán kezet mosunk. És ha 1 nap 10x megy ki 10x kell elmondanom és mindennap. Legtöbb gyerek nagyon brutál szinten van korához képest... Akadnak kivételek persze ami nagyon boldoggá tesz. De az a baj hogy 25 gyerekből (ennyi volt a csoportba) kb 20 világát nem tudja. (És ugye mivel nógrádi falu felcsap a kisebbség is durván). Az újév kezdete óta kicsit vissza is esett a lelkesedésem, mert úgy érzem nem ér semmit a munkám.

Fizetést hagyjuk, arra elég hogy ne haljon éhen az ember. :D

Kedves 7(és 8, stílus alapján gondolom)!

Nem, de eléggé fontos szempont lehet, hogy hónap végére a fél tanári a körmét rágja a fizetésre várva, mert már nullán van a számlájuk. Főleg fontos most erről beszélni, amikor a kormánypropaganda a "hatalmas" emelésekről szövegel.

Mondok más szempontot is:

- A szülők nagyobb része és a társadalom semmibe veszi a munkánkat. Nehéz úgy élni, hogy folyamatosan megy az általános köpködés a hivatásodról, amit szeretsz. Főleg, hogy többnyire a fele se igaz annak, amit mondanak (3 hónap szünet, fizetett túlórák meg 3-4 óra munka naponta stb.)

- Rengeteget kell dolgozni és nagyon kimerítő mentálisan. Bár a szerződés 40 órás, én például gyakran 55-60 órát dolgoztam hetente. 25 tanórám volt, aztán jött az ügyelet, helyettesítés, értekezletek, iskolai és osztályprogramok, készülés, javítás. A nővérem ugyanerről számol be az oviban. Ha minőségi munkát akarsz végezni, akkor nem elég rá a napi 8 óra.

- Egész nap gyerekekkel lenni nem vakáció. Én személy szerint imádom, de hazaérve kell egy fél óra, mire kiürül a fejem az egész napos ezer kérdés, folytonos zaj után. Ez természetesen vele jár, de azért megterhelő tud lenni.

- Nincs ebédszünet, mosdóba is úgy tudok sokszor eljutni, ha valakit megkérek, hogy nézzen rá az osztályra addig. A nővérem a dajkát szokta megkérni.

- A státusztörvény hozta változásokról nem írnék, csak annyit, hogy megalázva és jogfosztottan nehéz viselni a mindennapokat, miközben arra teszed fel az életedet, hogy a következő generációkat neveled.

Nagyon óvodafüggő.

Én olyan óvodában dolgozom, ahová nagyon sok HH-s, HHH-s, SNI-s, BTMN-es gyermek jár.

Küzdünk, sokszor úgy érzem, hogy a napom 90%-a abból áll, hogy életben tartsam a gyerekeket (nem szabálykövetőek, többen agresszívak). Kis lépésekben haladunk, a felzárkóztatásra összpontosítunk. A szülők nagyrésze persze elfogult, páran minket hibáztatnak a gyermek lemaradásáért, a ped.szakszolgálat vizsgálatát elutasítják. "Hülye" az ovi pszichológus, "hülye" a fejlesztő, hazugságokat írtak le a gyerekről (a szülő szerint).

És én mégis maradok, csinálom, és talán meglepő, de szeretem. Szeretem a gyerekeket. Az összeset.

Tedd fel magadnak a kérdést, hogy szélsőséges esetben is fel tudnál kelni reggel, és szívesen bemenni? Csak így lehet ezt a szakmát végigcsinálni, máskülönben hamar kiégsz. Lehet, hogy nyugodtabb helyre kerülsz, ahol a szülők többsége együttműködő, és kevesebb nehézség van. Kívánom, hogy úgy legyen. De nehézségek bárhol adódhatnak, vagy hirtelen átkerülhetsz máshová.

Én a fuzetés miatt sosem panaszkodtam, én választottam ezt a pályát úgy, hogy tisztában voltam azzal, mennyi az annyi.