Aspergeres gyerekek szülei, nálatok hogy alakult a beszéd?

5 és fél éves lány.

A beszéde a 0-ról - gagyogást és társait kihagyva - úgy beindult 2 éves kora előtt picivel, hogy utána már csak az l és az r hang okozott gondot. Idővel az is kitisztult.

Sokat és jól beszél, rengeteget "másolja" a felnőtt beszédet, kifejezéseket. Ez az óvodában, a többi gyerek között persze nagyon furán hat.

Ő jól érti, amit mások mondanak, de azzal "nem törődik", ha mások - egy-egy nem odaillő kifejezés miatt pl. - nem teljesen értik az ő mondandóját, gondolatmenetét. (Alapból "gondolatolvasást" vár el.) Azt pedig abszolút nem érzi, hogy ahogy és amit mond, az esetleg sértő vagy bármi.

Nagyon precíz, ha esetleg elharapom egy szó végét vagy véletlenül -ba-t használok -ban helyett, kijavítja. Ő sosem hibázza el, bámulatos egyébként.

Szórakozásból szokott halandzsázni, noha kicsi korában nem tette azt sem.

Ha közöl vagy kérdez valamit, és nem kap rá semmilyen reakciót, addig ismételgeti, míg kap. Tehát pl. bejelenti, hogy ott repült egy kis pillangó, ha nem mondok rá legalább annyit, hogy jó, mert épp mást csinálok/másra figyelek, akkor elmondja újra és újra.

Szia! Remélem nem baj, hogy nem szülőként írok. Magasan funkcionáló Aspergeres lány vagyok. Időben tanultam meg beszélni, normál ütemben fejlődött a beszédkészségem és kimondottan választékosan használtam a nyelvet, szépen, érthetően beszéltem, jól ragoztam. Ez annak tudható be, hogy sokat voltam felnőttek között és őket utánoztam. Beszédhibám volt, pösze voltam, sokáig járattak logopédushoz miatta (gyűlöltem).Közösségben nagyon csendes voltam/vagyok, nem szívesen beszélek. 4 éves koromig úgy utáltam magamra, ahogy a szüleim. pl: "Voltatok az udvaron?" "Voltatok." Van ennek valami neve is, de nem jut eszembe. Ez is egy megnyilvánulása a "copying and pasting-nak", de nem feltétlenül csak Aspergeres gyerekek csinálják.

Olvasni elég nehezen tanultam meg.

Nekem a bátyám aspergeres. 2,5 évesen kezdett el beszélni, de rõgtön értelmes mondatokban. Szépen, változatosan beszél a mai napig, jó a helyesírása, a nyelvérzéke, könnyen tanul nyelveket. Szóval jól használja a ragokat, kicsit visszahúzódóbb, de sok Aspergeres barátja van. Felnőttekkel jobban kijõtt, jobban elbeszélgetett kicsiként. Ironiát kevésbé ismeri fel, de amúgy kérdésekre tud válaszolni, érti a folyamatos beszédet.

Ugye testvérem által sok aspergerest ismerek, és mindegyik tud normális életet élni, nagyon okosak, csak kis "furcsaságaik" vannak (bár, kinek nem). Szerintem nem kell aggódni miattuk.

2. válaszoló vagyok. Aláírom, hogy nincs ok az aggodalomra.

Jónevű gimnáziumban érettségiztem, remek eredményekkel, most csináltam meg egy szakmát, egyetemre készülök. Van egy nyelvvizsgám és augusztusban teszem le a következőt. Párom is van. Barát barátból, aki nem csak "ismerős", abból kettő igazi van, de teljesen elfogadnak még akkor is ha nem értenek néhol. És ez bőven elég, nem vágyom többre. Nem mondom, hogy nincsenek nehézségeim, mert vannak, főleg a szociális érintkezés terén, de ezt is lehet fokozatosan fejleszteni.

Szóval nem mindenben könnyű, na de kinek nincsenek nehézségei? Ne aggódj, ez nem akadálya a teljes életnek!

4-es vagyok!

A 2-essel egyetértek. Szerintem sokan túlgondolják az "aspergerességet", túlaggódják, félnek tőle. Ez nem egy halálos betegség, fogyatékosság. El tudják látni magukat, és nagyon értelmesek. Testvérem is mindig könnyen tanult, nagyon jó informatikából, ilyen technikumba, majd az ELTE ilyen szakára járt, programokat, játékokat fejleszt, szinte autodidakta módon tanult meg kisiskolásként, szétszedte, õsszerakta, megjavította a számítógépeket, verseket, tõrténeteket ír(t, mostanában annyira nem szokott), és az egyik aspergeres fórumnak adminisztrátora volt, rendes munkája van, volt barátnője is, nagyon becsületes, nem szokott és nem is szeret hazudni. :)