A problémás gyerek a szülei hibája?

Szerintem igen. Könnyebb azt mondani, hogy pl hiperaktív (elhiszem, hogy tényleg van ilyen, de negyed annyi se, mint amennyire ráfogják), mint azt, hogy neveletlen. Én is tanuja voltam egynek. Orvosnál voltam, és volt ott egy 5-6 év körüli gyerek. Várni kellett, a gyerek meg odament a rendelőhöz, és bekopogott (miután rohangált a váróban).

Az ilyen szülők miatt van a béka segge alatt pl a tanárok tekintélye. Mert egy gyereknek mindent szabad a szülei szerint.

Igen, a szülő. Most ezt gondolom, mert van egy 13 hónapos kisfiam. Lehet, hogy később Ő is fog majd olyan dolgokat csinálni amit egyébként nem lenne szabad neki, de úgy gondolom az akkor is az én hibámból lesz. Hogy akkor hogy fogom gondolni? Majd kiderül :)

Egy ismerősöm rövid története amit szeretnék megosztani veled, hogy szerintem hol lehet a "bibi" hogy mért nem hallgat a gyerek az anyjára és mért a szülő a hibás. Szóval van egy ismerősöm és van egy 3 éves kislánya aki rettentően eleven, aktív kislány, egyébként bájos és nagyon kedves tud lenni mindenkivel :) Nevezzük most Annának! Az anyukája sok mindent tilt neki. Anna! Jön az autó!!! Neeee menj ki az útra!!! Anna! Vedd fel a papucsot!!! Anna ne nyúlj a kutyához!!! Stb, stb. Na most itt van szegény Anna ki 3 éves és fogalma sincs arról, hogy mért nem szabad kimenni az útra ha akar mért nem szabad mezítláb szaladozni ha neki úgy esik jól és mért nem szabad megsimogatni azt a kiskutyát mikor olyan édes. Ezt mind mind azért nem tudja mert az anyukája nem mondja el, hogy miért nem szabad. Nem indokolja meg egyszerűen csak tiltja, elintézi azzal, hogy nem szabad. A gyerekek meg természetüknél fogva feszegetik a határaikat, mindenről mindent szeretnének tudni és mindent kipróbálni. De ha az anyukája elmondaná neki, hogy mit miért nem szabad csinálni akkor valószínű nem is csinálná mert tudná, hogy rossz vége lesz. Vagy ha ez nem lenne elég a gyereknek egy kisebb rosszaságot megengedne magának, pl mezítláb szaladozna és megszúrná a lábát valami, leesne neki, hogy az anyja igazat mond, ennek tényleg nem lesz jó vége máskor sem és ezentúl hallgatna az anyjára. Egy példa: Van egy kisfiú a falunkban olyan nagycsoportos forma, 1x kiszaladt az útra és majdnem elütötte az autó. Tényleg csak pár cm-n múlt :S Az unokatesója ( 13-14 éves srác) odarohant felkapta és azt mondta neki, hogy nem szabad kiszaladni az útra mert elüt az autó, kifolyik a beled, meghalsz, anyukád szomorú lesz és el fognak téged temetni! Ezt így!!! Leesett az álla mindenkinek aki látta és hallotta! Na azóta a kis gyerek nem szaladozik az úton! Lehet elég nyersen fogalmazott a srác, de végül is lett eredménye :)

A bazi nagy liberális gondolkodás az oka.

Itt konkrétan nem arra gondolok, hogy mostanság nem "divat" lekeverni egy bazi nagy taslit a gyereknek ha szemtelen vagy h*lye. Pedig jópár gyerekre nagyon ráférne...

Hanem arra, hogy mostmár lassan ott tartunk, hogy sem rászólni, sem a kezére rácsapni, sem megszidni nem szabada gyereket, mert "jajj jajj mi lesz a gyerek lelki fejlődésével", hogyha hangosan rászólunk?! Elárul: Attól mgé nem lett lelki sérült egy gyerek sem, hogyha rákiabált az anyja, maximum megtanulta hol a helye. Viszont én heti 5 nap kisgyerekekkel (7-11 év) foglalkozom és LÁTOM, hogy van az a fajta gyerek, akit nevel az anyja/apja. Nem üti-veri, nem üvöltözik vele torka szakadtából, viszont ha kell erélyesen rászól és a gyerek hallgat rá. Az ilyen gyerekkel lehet játszani, edzeni (sportedző vagyok), lehet velük beszélni, szófogadóak és ha valami oda nem illőt csináltak szó nélkül csináljáka büntetést.

Meg van az a fajta gyerek, akinek nem szólnak a szülei semmiért, illetve csak "beígéri" a büntetést de végül sose kapja meg. Na ezek a gyerekek általában tökhül*ék, nem fogadnak szót senkinek (vicces, nekem még jobban szótfogad, mint a saját anyjának...), rosszak, nem érdekli őket, hogyha tönkreteszik a másik gyerek játékát, a büntetést csak akkor csinálja meg, hogyha már kötelezem rá, hogy vagy megcsinálja vagy elzavarom haza.

Szóval igen, 100%-ig biztos vagyok benne, hogy az NEM a gyerek hibája, hogyha idióta, hanem a szülőé, amiért nem nevelte meg és nem alakított ki nála tekintélyt, ami később kihat minden más felnőttel való kapcsolatára, sőt, a gyerekekére is.

Utolsó:

Ezt a variációt csak betegségnél tudom elképzelni...

Utolsó:

Ha figyelmesen elolvasod a kérdést, akkor egyértelműen leírja a kérdező, hogy nem a vak / debill / autista / nyáladzó kölykökre érti azt, hogy problémás hanem azokra, akik NEVELETLENEK, nem tudnak viselkedni, "csak azért is" alapon ellentmond a szülőknek.

Ebbe a kritériumba nagy jóindulattal egy hiperaktív gyerek férne bele, de a hiperaktív vagy koncentrációzavaros gyerek sem hül*e. Sajnos van ismerősöm ilyen beteg gyerekkel, de az a gyerek sem idióta, megérti, ha azt mondják neki, hogy nem szabad. Csak muszáj elfoglalnia magát valamivel mindig, de ha azt mondják neki, hogy azt márpedig NEM akkor nem csinája csak azért is, hanem csinál mást.