Megőrülök már az arany középút keresésében. Másnak is ilyen nehéz?

A gyerek nem felnőtt, kellenek szabályok és igen ez az ő dönt, ő dönti el mikor-mire áll készen elrontottátok( de ki nem ront el valamit) ne váltogassátok a módszereket, legyenek szigorúbb szabályok, rendszeresség, következetesség. Nálam hisztinél arcmosást kaptam pl. Nem kell minden csip-csup dologért jutalmazni, éreznie kell hogy a jó viselkedés alap kéne hogy legyen.

Nálunk ha nem ettem meg az ebédet akkor vacsorára nem volt nasi sem, hamar leszoktam a válogatásról.

Kitartást.

Nálunk 5 étkezés van. Ha nem eszi meg, így azért nem hal éhen, de nagy ügyet nem csinálok belőle. Van mondjuk köret, husi, valami zöldség, ha olyan az étel, kenyérféle. Valamelyikből eszik úgyis ha éhes.

Szerintem ilyen gyereknél a pofon nagyon nem jó, mert hamar eldurvulna a helyzet. Érted. Megpofozod és visszalázad, mi lesz, kap még egyet?

Szerintem ha nem vagy elég határozott és túl sok mindent ráhagysz, az szorongást kelt a gyerekekben. A bizonytalan határ meg provokálja a határfeszegetést. Igazából ő is azt szeretné, hogy szabj határokat.

Először a napirend meg a körülmények környékén néznék körbe, elég egyértelmű-e, illetve a kommunikáció vele következetes, szabatos-e. Pl ha azt momdod,.most megyünk, akkor indulsz-e már magad is vagy tötymörgés van.

Óvival mi a helyzet?

Ez egy azért nehéz kérdés, mert több összetevős. Eleve ott a kistesó, ami sok esetben ugye ebben a korban féltékenységet szül.

Van közös időd vele? Amikor tényleg csak ketten vagytok és tudsz rá minőségi időt szánni?

Elmesélem a saját példám de nem biztos, hogy segít. Az én fiamnál is volt egy pont 2,5 évesen mikor úgy tűnt kicsúszik minden a kezemből. Egész nap feszkó volt, veszekedés, kiabálás. Semmi nem volt jó neki és mindenben elképesztő módon ellenkezett. Na aztán egy hét pokol után felszívtam magam, hogy ez nem állapot és nem mehetnek így a napjaink. Innentől egyszerűen nem engedtem meg magamnak, hogy elveszítsem a türelmem és felbosszantson. Bármit csinált higgadt maradtam. Ez nem azt jelenti, hogy azt csinált amit akart, csak simán nem hagytam hogy kimozdítson a higgadt állapotomból. Nem léptem át rajta és az érzésein. Elkezdtem megfogalmazni helyette, hogy mi bántja. Csak egy példa: tudom, hogy csalódott vagy amiért nem ehetsz turórudit ebédre, de az nem ebédnek való. Ilyesmik... napokon belül visszaállt a szokott rend. Ettől még persze nem lett kis angyal, de hamar rájött, hogy ha rosszalkodik is, akkor is kőszikla maradok. Így most már sokkal kezelhetőbb a helyzet. Persze 3 éves dacol mint bárki ebben a korban, és természetesen nálam is időnként elfogy a türelem, de abszolút kezelhető a helyzet, pedig ő sem egyszerű természet.

Az étkezést meg próbáld meg elengedni. Az én fiam is fényevő. Letojom. Nem feszülök rá az étkezésekre. Ha nem eszik akkor nem eszik. Nincs 20 féle kaja az asztalon, vagy nincs nasi rendes evés helyett. De szerintem ő már a te feszültséged kivetülése.

Nekem ket fiam van 1,5 es 3,5 evesek.

Nekemis az idosebb fiam nagyon hasonlo, de nekem jo evo. Nekem is van, hogy neha nem eszik, de en rahagyom. Azt vettem eszre, minnel inkabb fokiszalok valamire, annal nagyobb problema lesz belole.

Ez az atyai pofon, mev arcmosas csak rontana a helyzeten.

Annyit tudok mondani, hogy valojaban te mint anya, te ismered a gyermeked es te erzed belul, hogy mire lenne szulsege, szigorra vagy gyengedsegre. En azt vettem eszre, hogy nalunk csak a szeretet mukodik. Ez nem vicc. Se kiabalas, se buntetes, semmi nem hasznal neki, csak ha szeretetteljesebb a kapcsolatunk, tobb oleles, figyelem, jatek stb. akkor sokkal jobban viselkedik. Ha eldurvul a helyzet olyankor 2-3 percre sarolba szokott allni a komyhaban es minket nez.

Meg az jutott eszembe, hogy nincs e idegrendszerevel valami gond? Nekunk van es a tsmt sokat javitott a helyzeten.