2 éves lányom folyamatosan nyomkodja, kikapcsolja a háztartási gépeket, mit tegyek?

Kedves Kérdező!

4-es hozzászólásodban meg is válaszoltad a kérdésed.

Azt írtad: "állandóan szórakoztatom valamivel..."

Hát NE TEDD! Ne te szórakoztasd "valamivel", hanem hagyni kell, hogy ő szórakoztassa magát... a játékaival.

Persze... tudom, ez most már nem könnyű feladat számodra. Mert már hozzászokattad egy nem igazán helyes és nem túl előre-mutató metódushoz.

Most már úgy képzeli, hisz ezt szokta meg... hogy te vagy a bábszinházos, akinek szórakoztatnia kell a közönséget. És ebbe még egy mosolygós, vidámkodós kézre-verés is belefér... ő így gondolja.

De... látott-e már téged haragosnak? Vagy rosszkedvűnek? Amikor épp valami gépet kikapcsolt és te azt konstatáltad... ugye, nem igazán. Mert te vagy olyan lojális vele szemben, hogy bármi "csínyt" elkövet... te csak mosolyogva veszed tudomásul:

- Óóóhhh... hát olyan kis bugyuta, hiszen még csak 2 éves! -

Nem kérem!

A kisgyerek nem kis bugyuta... hanem meg van neki is a magához való esze. (Sokak elképzelésével ellentétben.)

Neki azt kell megtanulni... ÉS MELLETTED(!), hogy vannak dolgok, amikhez neki semmi köze sem lehet. Pèldául a gépekhez.

Az legyen ma még(!) tabu a számára. Amit nem piszkálunk.

És, ha másképp nem megy, akkor még az elzárt "gyereksarok" is szóba jöhet. Ami ellen persze majd tiltakozni (bőgni, hisztizni) fog.

Szóval nem könnyű... most már(!) neked. Elhiszem..

De, ha akarsz házi munkát is végezni, főzni, stb... de még esetletleg magaddal is törődni a nap 24 órájában egyáltalán... hát gyökeresen változtatnod érdemes az eddigi szokásaidon. És akkor a kislányod is kénytelen lesz változtatni az ő szokásain.

Különben... félő...igazzá válik rád a mondás:

"A farok csóválja a kutyát!"

Ami pedig nem túl jó ómen... ha belegondolsz.

Ezeket csak azért írtam, mert egyik unokám és lányom esete pontosan ráillik a te esetedre.

De... később a lányom, ha nehezen is... de csak belátta, hogy hogy valójában ő a "kutya" és a 2 éves fia pedig a "farok". Nem pedig fordítva.🙂

Az ERŐ legyen veled!

Hát nézd... amikor én játszottam anno gyermekemmel, később az unokámmal... eléggé világosan tudattam vele, hogy az ő játékai azok az övéi, s nem másé.

Ám, amìg te egy bármilyen gépet (ami lehetne apa kezében egy körfűrész is!) VELE EGYÜTT kapcsolsz be... és engeded, hogy azt "simogassa", vagyis... úgy állítod be számára (ne feledd, CSAK 2 ÉVES!), mintha az is csak egy JÁTÉK LENNE, igaz, hogy a te kezedben...

Nos, ő addig úgy fogja hinni, hogy AZ IS CSAK EGY JÁTÉK. A többi között.

Honnan is tudhatná azt, hogy abban a "játékban" hálózati 230V-os feszültség ketyeg.

Egy kisgyerek számára MINDEN gép JÁTÉK... ha te azt játékosan és játszani valónak, kapcsolgatni valónak mutatod be. Egy hajszárítót is a kezébe adsz? Hiszen csak meleg (forró) levegőt fúj ki... mást nem csinál, ugye.

Én NEM TENNÉM. Miért?

Mert általában a gyermeki kiváncsiság (ami természetes!) az nem elégszik meg azzal, hogy zümmög az a gèp. Tudni akarja, vajon MIÉRT is ZÜMMÖG. Mi hajtja? És előbb-utóbb szétszedi... ha tudja. (Ha nem tudja, akkor meg esetleg földhöz vágja! És attól esik szét)

Szóval... a javaslatom továbbra is: Legyen (ma mèg!) tabu számára minden olyan gèp, de a kés, olló is(!), ami NEM JÁTÉK-boltból lett beszerezve.

Hát persze... hogy nem elég egy gép beindítása... mert hogy JÁTÉKNAK TEKINTI. Mostmár... hogy ehhez szokattad.

Szóval... ne benne keresd a "hibát". Nem ő a "hyperaktìv" alapvetően. Hanem Te magad voltál eddig túlságosan lojális, engedékeny, mondhatni túl liberális vele szemben. Ez az ő 2 éves szemèben a gyengeséged jele. És ezért is próbálkozik újra, meg újra... és így történhet meg, hogy

a "farok" csóválja a "kutyát".

Az ERŐ legyen veled!