Ha higgadtan kezeljük a dackorszakot, elviselhetőbb lesz?

Szerintem aki higgadtan kezeli, annak azért könnyebb,mert saját maga higgadt marad. A gyerek ugyanúgy próbálkozik, csak nem mindegy mennyire húzod fel magad. A saját szempontodból jobb.

Én a másodiknál már nem idegelem magam. Az elsőnél meg idegeltem. Ugyanolyanok.. Vagy talán a második még rosszabb hiszti szempontból. Irtó makacs és hangos. (1.fiu a második leany)

Igyekszem higgadt maradni, de nyilván nem sikerül mindig. Amikor csapkod meg dobál, akkor lefogom, de egyébként meg csak ott vagyok mellette és átsegítem a kiboruláson, nem próbálom meg megakadályozni vagy megszüntetni feltétlenül a hisztit (persze néha van olyan is, ez változó, ha valami konkrét dolgon akadt ki, mert nem sikerült neki, akkor nem vonom el a figyelmét, ha viszont csak fáradt-éhes és emiatt kisebb a tűréshatára, akkor az ellen nyilván igyekszem tenni). Kiadja magából a feszkót és utána sokkal nyugodtabb, így kevesebb is a kiborulás és ami van, az sem annyira drasztikus. De simán elképzelem, hogy más gyereknél ez nem működne így. Nekem az nagy segítség, hogy tudatosítom magamban a hiszti okát és hogy nem ellenem szól meg nem direkt bosszant, illetve belegondolok, hogy ez neki most sokkal nehezebb. Kicsit együttérzőbb leszek ettől, és az segít annyi türelmet adni, hogy nyugodt maradhassak :D

A gyerek elég könnyen átveszi a hangulatodat. Ebből már sejtheted is a választ a kérdésedre: könnyebben le tudod csillapítani, ha saját magad nyugodt (de határozott) vagy, mintha te is idegbeteg módjára üvölteni kezdesz vele.