Minden gyerek kiskorától kezdve ellenkezik és nem hajlandó azt tenni amit a szülője kér?

Nem.

A lányomnak pl ha egyszer elmondtam hogy ne piszkálja (pl a porcelán díszt) vagy ne rángassa (függönyt) utána nem csinálta. Ha vendégségben voltunk nem nyúlt addig semmihez még meg nem kérdezte (mikor nem beszélt kérlelően n3zett) h szabad e.

Ha szóltam h pakolás, már szedte is.

Na a fiam totál az ellentéte! Ha 100x mondom, 101x is megcsinálja, és még vigyorog is. Könyörögni kell h öltözzön, pakoljon stb

Logikusan azt, hogy mi mit vagy mit nem akarunk, nem kell megtanulnunk, de azt igen, hogy mások mit akarnak tőlünk. Ehhez kell egy csomó minden, pl. megérteni a szülő mondandóját, arckifejezését, rájönni, hogy ami egyszer szabály volt, az meddig érvényes és milyen körülmények között... Empátia, mások szemszögébe való belehelyezkedés csírákban meg olyan 3 éves kor körül kezd kialakulni, addig a gyerek egocentrikus. Pl. egy csecsemő nem úgy fogja fel, hogy őt felemelte az anyja, hanem ő saját világának közepe, és az körülötte forog, változik. Ha a kislapátot elveszi a másiktól az egy éves és lerombol élvezettel egy várat, akkor te is láthatod aztán az arcán, hogy nem érti, a másik miért fakad sírva, amikor neki meg jól esett.

Vannak könnyebb személyiségű gyerekek és vannak makacsak, akik többször fognak valamit tesztelni, és nagyon sok múlik persze, hogy a saját gyerekével e téren mennyire kompatibilis a szülő személyisége. Testvérek között is tényleg nagy lehet a különbség - nálunk a nagyobb nagy harcos volt, órákig tudott üvölteni valamiért, ha el akarta nálunk érni, hogy azt csináljuk, amit ő szeretne. Bekapcsolta magát automatára és onnantól semmi nem ment át, így aztán csak álltunk és vártuk a végét a szirénának, aztán újra jóban lettünk. Ja és folyton alkudozott, mint ey piaci kofa. A kicsi sosem hisztizett semmiért, csak kaján mosollyal elszaladt és megcsinálta, viszont ha rászóltam, akkor hamar beletörődött és elfelejtette - ha meg valamiért mégis elpityeredett, elég volt valami poén és abbahagyta. Most sulisként is ilyenek :D

„kikönyörögni vagy kierőszakolni”

Na igen... ezért kellene gyerekvállalás előtt tanulni valamicskét a gyereknevelésről is. Vannak más módszerek is ezeken kívül. Meg kell tanulni őket, ott vannak a könyvekben.

Nem mindegyik. Öröklött természet, vagy akár adhd is lehet.

Én 16 éves voltam, amikor a húgom megszületett. Álom gyerek volt. Egyszer elmondtad neki mint szabad és mit nem, és azt is csinálta.

Amikor az én gyerekeim megszülettek, egészen elképedtem, hogy ez milyen nehéz. Százszor elmondtam, hogy mit nem szabad, és teljesen hiába. Mintha csak azért is csinálná, mert mondtam, hogy nem szabad. Egyszerűen ésszel fel nem foghattam, hogy mások hogy bírnak 4-5 gyerekkel. Nekem a 2 is sok.

És igen, könyvtárakat olvastam arról, hogy hogy kéne, de nem értek semmit sem azok a módszerek. Ezen kívül az egész környezetemből csak azt kaptam, hogy én vagyok a hibás, mert nem igaz már, hogy nem tudom megnevelni.

Aztán kiderült, hogy mindkettő adhd-s. Egyébként mostani eszemmel nem javaslom a könyveket. Egy anya elvileg ösztönösen tudja, hogy hogyan kell nevelni egy gyereket, de ha nem megy, máshol van a hiba. Nem anyukánál, hanem a gyerek agya működik másképp. Sajnos a magyar társadalom még nem tart ott, hogy ezt elfogadja.

A húgomnak most 3 éves a kislánya. Pont olyan, mint ő volt. Újszülöttként evett, aludt, észre sem vetted, hogy ott van. Most 3 évesen is olyan, bármit kérsz, megcsinálja, bármire azt mondod nem szabad, abbahagyja.

Szóval van ilyen is meg olyan is. Mi nehezebbet kaptunk.