Mit lehet tenni ezzel a viselkedéssel, daccal?(ovis korosztály)

Az apja volt hasonló viselkedésű.

Egyébként mindennap óvodából hazaèrve egyenlő mennyiségben van vele és a bölcsis tesóval foglalkozva, meg hétvégén is.

Az óvodában is szeretve van, de a dac miatt sokszor kerül középpontba. Így sokszor kell vele beszélgetni.

Jár gyógypedagógiára az óvodában heti 1x.

Ott is kiderült, hogy értelmileg semmi gond, ott abban a kemény 20 percben nem történik semmi gond vele, ott nem dacos, elvégzi a feladatokat és kész.

Másik probléma, hogy a foglalkozásokon, mese közben is belebeszél, pedig nem szabadna, és elkezd visítani, ha nem kap választ a kérdésére, amit éppen nem ért a mesében, mert ő már mindent tudni akar.

Tudom, hogy ez nem jó, csak ő teszi ezt.

Még másfél évig ovis lesz, szeptembertől még nem megy, mivel csak most töltötte az 5-öt egyébként.

Sajnos én is azt látom, hogy középpontba akar lenni és azért csinálja ezt. Az oviban van még 1 hasonló fiú és ő is ezt csinálja és sajnos tényleg hiába okos az óvónőket is megértem, hogy csak a negatív dolgokat teszi, azt hiszi ezekkel jobban kitűnhet.

Csak azért elég kellemetlen, hogy az oviban a többi gyerek mindent is betart, meg figyelne, ő meg rendet bont mindig.

Szűk családi körben is nagyon nehéz ezt tolerálni, ott meg szerintem még rosszabb.

Az óvó nénik is volt, hogy emiatt üres asztalhoz ültették, felállították.

Ilyenkor visít, de amúgy sajnos nem érdekli, már annyira megszokta ezt a dacot.

Szülőként mi igyekszünk figyelmen kívül hagyni a dacot, hisztit, visítást, mert tényleg ordítozhatnánk se hagyná abba.

Pedig tényleg nagyon szerethető, aranyos fiú. Az óvó nénik is látom rajtuk, hogy szeretik őt, csak mikor jön ez a szemtelenkedés, sírás, hisztizés, ami mindennapos sajnos óvodában és itthon is szörnyű.