Ha elvitted 3-5 éves gyermekedet pszichológushoz, mi volt az ok?

A férjem fiával mentek 5,5 évesen. Ez válás után 2 évvel volt már.

A gyerek olyan szinten szimbiózisban volt az anyjával, hogy mindenféle elválás tőle, megviselte. Ami már az anyját is zavarta, hogy nélküle nem volt hajlandó aludni. Mire persze kiderült, hogy még a válást nem dolgozta fel. De mivel 5 alkalom után az anyuka leszarta amit a pszichológus mondott, nem csinálta a megbeszélteket, így változás se lett.

Most 11 éves, rengeteg mindenen szorongó, még mindig az anyja szoknyájától el nem távolodó gyerek. Arról a nyaralásról, ahova a férjem vitte a tesójával és az unokatestvéreivel, félidőben, 3 nap után haza kellett vinni, mert hiányzott neki az anyja. Ez most nyáron volt.

Tehát ha belekezdtek, csináljátok rendesen! A pszichológus jó dolog, de csak ha elég ideig csináljátok és ha mindkét szülő (illetve aki napi kapcsolatban van a gyerekkel) elkötelezett.

Mindkét gyerekem adhd-s.

A fiamat 3 évesen vizsgálta először gyermekpszichiáter, majd logopédus. Azt mondták el van maradva a beszédben, fejlesszem én otthon. Köszi, nyilván.

Aztán az ovi küldte 5 évesen is, most már hivatalosan. Ugyanezek az emberek, de most már le is írták a szakvéleményüket.

Én azért vittem el, mert nagyon kezelhetetlen és hisztis volt, és el volt maradva a beszédben is. 3 évesen azt mondták, hogy azért hisztizik, mert nem ért semmit, hogy mi folyik körülötte. Sajnos az óvodában mindenért engem okoltak, holott pont ők generálták a nagyobb problémát. Ha kértek valamit a gyerektől, és az nem csinálta meg, folyton büntették, sarokba állították, kiküldték, megszégyenítették. Amúgy 5 évesen adhd-s kódot is kapott. De ne legyenek illúzióid, nem tudnak rajtuk segíteni. Azóta ő már nagyon sok pszichés kórképet összeszedett, de semmit nem értenek hozzá ezek az emberek. Max, begyógyszerezik, aztán ennyi.