Distressz hisztiket ti hogy viselitek el?

“ megtanulja, hogy el tud törni a bot, nem foglalkoztam vele.”

Mivel egy 17 hónaposnak a bot eltörése ugyanolyan arcba vágó, mintha te ejtenék le a laptopod, és nem lenne javítható, vagy a dédidtől kapott porcelán bögre esne le és törne ripityára. Azt, hogy ezt a fájdalmát, mégha felnőtt fejjel értelmetlen is, ignorálod, az nem feltétlen jó üzenet, ahogy a férjed közömbös reakciója is szarul esne neked.

A figyelemelterelésről nem írsz, hogy megpróbálnád, pedig az néha beválik. Jelen esetben akár egy másik bot kezébe nyomásával, de éneklés elkezdésével vagy "nézd, megérkeztek Petiék!" felkiáltással is sikert érhetsz el. Amikor az enyém egyszer megállíthatatlanul hisztizett, akkor én is elkezdtem hisztizni, ezen úgy meglepődött, hogy csak bámult rám, nekem meg mi bajom van, közben elfelejtette, hogy ő tulajdonképp hisztizik.

Beszélni velük utána érdemes, hogy Pistike, az előbb nagyon csalódott/mérges/szomorú/akármi voltál, mert eltört az a bot. Legközelebb próbáld meg elmondani, mert ha csak sírsz, akkor nekem kell kitalálnom, mi bajod van, és nem tudok segíteni. Most is azt hittem, hogy fáj valamid, és én is nagyon megijedtem.

A nyolcvanadik ilyen megbeszélés után talán majd mondja is, hogy dühös. A kétszázadik után meg talán már nem sír, csak mondja.

Én igen végigülöm, ha nem rohanunk. És minél többször sikerül végigülni, annál jobban ritkulnak ezek.

Ami nekem segített és beépült, az az a mondat, hogy a szülőnek nem feladata megakadályozni a hisztit, viszont feladata érzelmileg elérhetőnek maradni.

“ Legközelebb próbáld meg elmondani, mert ha csak sírsz, akkor nekem kell kitalálnom, mi bajod van, és nem tudok segíteni. Most is azt hittem, hogy fáj valamid, és én is nagyon megijedtem.”

Szerintem ez felesleges egy 17 hónaposnak. Pláne az utolsó mondat. Miért akarjuk átverni a gyereket, amikor épp azt tanítjuk neki, hogy legyen őszinte? Valamint miért akarnánk azt összemosni benne, ha ő dühös >> anya megijed? Mert ennyi csapódik le egy másfél évesben, de sokszor még egy 3 évesben is.

“ nyolcvanadik ilyen megbeszélés után talán majd mondja is, hogy dühös.”

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a nyolcvanadik eset után ahol nevén nevezed neki az érzését, mint mikor ráböktél, hogy traktor az a nagy izé.

Az én lányom 2,5 évesen az alap érzéseket tudta detektálása és ki is mondta, ha épp szomorú, dühös vagy ijedt volt. 3 évesen már árnyaltabbra is képes.

“A kétszázadik után meg talán már nem sír, csak mondja.”

Véleményem szerint ez egy olyan gyerektől sem várható el, akinek magasan fejlett az EQ-ja, addig amíg meg nem érik rá. Mert az érzelmi szabályozásra meg kell érni. Plusz ez függ a szülői mintán is már.

Fú iszonyatosan nehéz és én is cikinek éreztem sokszor, mert hát kívülről csak úgy néz ki, hogy nem tudom kezelni a gyerekem. Próbáltam a figyelemelterelést, 10-ből egyszer jött be. Próbáltam, hogy fapofával ülök mellette és kivárom, néha megkérdeztem, amikor csillapodni kezdett a cunami, hogy "megöleljelek életem?". Erre vagy újra kitört, vagy odajött, hozzámbújt és megnyugodott. A "viszont hisztit" akkor alkalmaztam, amikor teljesen kivoltam idegileg és már mindegy volt mit gondolnak rólam, csak legyen csend. Nem volt két egyforma szitu, így nem lehetett sablont ráhúzni hogyan kezeltem.

Kajával sosem! Nekem ez elvem. Én stresszevő vagyok, nekem óriási NEM, hogy az ő kis stresszes helyzetét kajával próbáljam orvosolni.

Összességében szitutól és a saját idegzetemtől függött hogyan próbáltam kezelni az ilyen helyzeteket.